Az Anglia-Verseny Gyümölcse: Miért Fájt Az Elődöntő?
Miután Anthony Gordon az 55. percben megszerezte a vezetést Angliának a világbajnoki elődöntőben, Thomas Tuchel csapatának labdabirtoklása mindössze 12 százalék volt az argentinok 85. percben szerzett egyenlítő góljáig. Ez az adat világosan mutatja, mi vezetett az angol vereséghez. Az angol csapat nemcsak beszorult, de tudatosan mondott le a labdáról, a kontrák lehetőségéről, és a veszélyeztetésről is.
Az angol szövetség éppen azért szerződtette Tuchelt, hogy ezekben a kritikus helyzetekben más megközelítést alkalmazzon, mint elődjei. Az Athletic és a Guardian is megemlítette, hogy Gareth Southgate csapatait sok kritikával illették a fontos kieséses mérkőzéseken, ahol a megszerzett vezetést követően elvesztették a kezdeményezést és nem tudtak reagálni az ellenfél változásaira. Tuchel kinevezésének célja az volt, hogy az ilyen helyzetek kihasználásában mesterkedjen.
Gordon gólja után az angolok helyzete kedvezőre fordult, hiszen Argentina kénytelen volt előre menni, így több terület keletkezett a védelem mögött. A csapat azonban nem élte meg ezt a helyzetet; Bukayo Saka, Marcus Rashford és Noni Madueke is a kispadon ült, míg Anglia a védelmi stratégiára koncentrált.
Mérkőzés szempontjából nem meglepő, hogy a csapat visszaáll, és próbálja csökkenteni a kockázatot, de a modern futball ezen irányvonala, mint az Arsenal vagy Jürgen Klopp Liverpool-jának taktikái, nem feltétlenül jelentette a legjobbat Anglia számára. Norvégia és Mexikó ellen ez a védekezési stílus jól működött, de most Tuchel védekező cseréi inkább a támadósor semlegesítését célozták meg.
A passzív védekezés nem garantálta a kontrollt. Miközben öt angol hátvéd tömörült a tizenhatoson belül, Enzo Fernández többször is szabadon próbálkozott távolról, míg a végén Jordan Pickford kapus is tehetetlen maradt az egyenlítő gólnál.
Tuchel később a váltást azzal magyarázta, hogy Argentina sorra nyerte a fejpárbajokat, de az Athletic elemzése szerint valójában Anglia nem tartotta meg a labdát, így Argentína folyamatosan támadni tudott, anélkül, hogy tartania kellett volna a visszatámadásoktól.
Míg Scaloni a hátrányban szenvedő csapatát támadóbbá formálta, Anglia visszahúzódott. A mentalitásbeli különbségek kulcsszerepet játszottak az eredményben. Az argentin csapatban a nyugalom segítette a játékosokat, míg Anglia félelmet mutatott.
Messi szerepe is kiemelkedővé vált, hiszen az angol védelem a saját maguk által kialakított helyzetben nem tudta megnehezíteni a dolgát. Az egyenlítés után Anglia már nem tudott helyzetet kialakítani, a céltalan felívelések vezettek a végső sípszóhoz.
Tuchel a vereség után elmondta, nem bánja döntéseit, míg a Guardian összességében azt fogalmazta meg, hogy „Argentína elszántságot, Tuchel félelmet mutatott.” A Southgate-korszak nagy vereségeivel ellentétben most nem lehetett az ösztönös visszahúzódásra hivatkozni, hiszen az angol csapat tapasztalt játékosokból állt.
A mérkőzés eseményei és a változások világosan megmutatták, hogy melyik edző tudta irányítani a helyzetet, és melyik próbált időt húzni. Scaloni a kockázatok vállalásával fordította meg a mérkőzést, míg Tuchel egy stratégiát követett, amely a végén nem bizonyult eredményesnek.
Főkép forrása: 444.hu
