Babarczy Eszter új könyve a halálról és a családi dinamikáról

Babarczy Eszter legfrissebb műve, Apám meghal címmel, komoly társadalmi és egyéni témákat boncolgat, méghozzá egy rendkívül személyes történet keretein belül. Az író-művészetfilozófus apja, Babarczy László, a neves színházi rendező három éve hunyt el, és a lánya most a halál, a családi történelem, valamint az apja bántalmazó viselkedésének kérdését tárgyalja.

A könyv középpontjában a haldoklás folyamata áll, amelyet Babarczy Eszter hosszú vívódás után írt meg. Mivel saját rákdiagnózisa még inkább rávilágított a sürgető időre, végül elhatározta, hogy rögzíti azokat a tapasztalatokat, amelyeket a halál folyamatáról szerzett, és amelyek a társadalom elől gyakran el vannak rejtve.

Babarczy Eszter már korábban is különös kapcsolatban állt a halállal, több öngyilkossági kísérletet is túlélt. Most azt mondja, hogy éppen ezek a tapasztalatok formálták a hozzáállását; nem fél annyira a haláltól, és a betegségből való felépülés új életkedvet adott neki.

A könyv nyelvezete radikális, és keményen fogalmazza meg apja testével és az ahhoz való viszonyával kapcsolatos érzéseit. Babarczy Eszter nem tartja magát píszínek, és íróként azt érzi, hogy a tabukkal szemben kell kiállnia.

A könyvben feltárja a gyerekkorának családi dinamikáit is, ahol a szülői elvárások és az alkoholizmus évtizedek óta szenvedést hoztak. Babarczy László elnyomó természetét és agresszív viselkedését az író őszintén elemzi, és különbséget tesz a bűnösség és a trauma között.

Az interjú során Babarczy Eszter többször is kitért arra, hogy apja elvárásaival és durvaságaival hogyan formálta meg őt. A kérdés, hogy a művészek bűnei és teljesítményei hogyan állnak egymás mellett, szintén középpontba kerül, és azt sugallja, hogy a művészet és a személyes élet nem választható el egymástól.

A színházvezetői karakterét elemezve, Babarczy Eszter azt figyeli meg, hogy apja gyakran kategorikus ítéleteket hozott, és aláásta mások alkotását csupán azért, mert eltértek a saját véleményétől. Ennek kapcsán fontos párhuzamot von a mai politikai helyzettel, ahol a hatalom képviselői is a saját igazságukat hirdetik.

Végül Babarczy Eszter hangsúlyozza, hogy a könyv megírása segített neki abban, hogy a halál után egy újfajta kapcsolat alakuljon ki az apjával. Azzal zárja gondolatait, hogy sikerült megtalálni az utat a megbocsátás felé, és mára úgy tekint apjára, hogy azt szeretetteljes emlékezetben őrzi.

A könyv nemcsak egy személyes történetet mesél el, hanem tágabb kontextusban is reflektál a halálra, a traumákra és a családi kapcsolatok komplexitására.

Főkép forrása: telex.hu