A Terror Háza újranyitása óta Zoltán Tarr kultuszminiszter nagy változtatásokat hajtott végre. A múzeumban zajló események körül izgalmas politikai csaták bontakoztak ki, amelyek a szakmai tartalom felülvizsgálatára szólítottak fel. A kiállítás újraindítása után az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársai és független szakértők kezdték el a tartalmi elemzéseket, amíg azok be nem fejeződnek, az állandó tárlat látogatható marad az eredeti formájában.
Az újraindítás alkalmából a Terror Házát egy hétre ingyenessé tették, így óriási tömeg gyűlt össze a helyszínen. Az Andrássy úton állva én magam is megnéztem a kiállítást, előítéletmentesen és nyitott szemmel járva végig az emlékműveket. A kiállítás élménye olyan volt, mintha egy mámorító és kaotikus utazáson vettem volna részt Bangkok sűrű utcáin vagy egy doom-scrollozó trancsírozás közben.
Az installációszerű tér- és teremtípusok változatos élményekkel ajándékoztak meg: a szocreál-kommunista stílusú szobroktól a világító feszületig, az egykilós sertészsírtömböktől a vesztőhelyig számtalan látvány és hangulat váltotta egymást. A kiállítás minden részlete intenzív érzéki stimulációval telített, és a nézőt kápráztatta el.
Az átélhető élmény olyan volt, mintha egy elinduló szellemvasúton ültem volna, ahol minden kocsiból újabb és újabb látványok tárultak elém, ezáltal egy különleges káosz és érthetetlenség élményét éltem át. A szem- és fülzúgás mellett az agyam is próbálta feldolgozni az élményeket, amelyek egyaránt szórakoztattak és háborgattak. A Terror Háza kiállítás valóban egy különleges és felejthetetlen utazás volt a magyar történelem sötét oldalára.
Főkép forrása: 444.hu
