Az ápolónő és a szomszéd lány
Az ápolónő otthon tartózkodott, amikor a szomszéd lányt megtalálták. A mentősök kiérkezésekor hallotta a szirénát, és látta a lány barátját kétségbeesetten topogni a küszöbön. Három hét elteltével egy középkorú asszony csengetett, aki a szomszéd lány anyja volt. Arca puffadt és vörös volt, ruhája mohazöld, a blúztól a zoknijáig. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy messze él, és képtelen itt maradni, mert érezte a lánya energiáját.
Az asszony megkérte az ápolónőt, hogy hetente járjon át a lakásba, szellőztessen, öntözzön, és ha lehet, a macskát is lássa el, amíg megfelelő otthont nem talál neki. Az ápolónő végül a macskát nem vállalta, de a növények és a posta rendben tartását elvállalta, nagyon szerény összeget kérve érte.
Miután az asszony távozott, a lány megkérdezte, ki volt az. Az ápolónő azt felelte, senki. Éjszakai műszak előtt a halott szomszéd lakásába ment, ahol nem érzett semmiféle energiát. Felcsavarta a fűtést, kinyitotta az ablakokat, és egy kávét készített magának.
Dohányozni kezdett, hiszen otthon a gyerek miatt nem tehette, és nem akarta, hogy az anyja felfedezze, hogy rászokott a cigarettára. A lány anyjának az ápolónő azt hazudta, hogy lányának a halála előtt a füstölt dohány volt, ami az egész lakást beszívta.
A lakás elrendezése sokkal jobb volt, mint az őé. Az anya nem vitte el a bútorokat, és az ápolónő szívesen nézegette a gyönyörű növényeket, amelyek itt voltak: fikuszok, orchideák és egy különösen értékes könnyezőpálma. A növényt a szomszéd lány anyja nyilván nem ismerte elég jól, hogy tudja az árát, így az ápolónő levágott egy hajtást.
Amikor kiszállt, elhatározta, hogy a harmadik állapotnál nem megy, amíg a szomszéd férfi, a lány barátja, ott van. Bent a lakásban észrevette, hogy a férfi térdel a hűtő előtt, és a hűtő alá próbál egy eltűnt tárgyat kipiszkálni. Az ápolónő bemutatkozott neki, majd megkérdezte, hogy segíthetne-e. Ám a férfi ellenezte az ötletét.
A légkör feszültté vált, de az ápolónő észrevette, hogy a férfi nem tudja a dolgot rendesen elvégezni, így végül ő is besegített a konyhai munkába. Miközben szellőztett, megjegyezte, hogy a lány milyen csodálatos volt, mire a férfi egyetértett, de a hangja rezdült, a fájdalmát alig leplezve.
Ekkor az ápolónőben egy hirtelen felismerés támadt: a férfi nem illik ide, nem akar emlékezni, csak a lány elvesztése fájdalmát próbálja kezelni. Az ápolónő a saját érzelmi terheit is elhessentette, és csendben, semmitmondó szavakat váltottak, miközben mindketten a múltban lógtak.
Ahogy a férfi elment, az ápolónő a lakásba zárta az ajtót, és a lány bolyhos plédjébe burkolózva ült le. Az emlékek és érzések, amelyeket a szomszéd lány hagyott hátra, fokozták az űrt, de talán ezek az érzelmi kötelékek, amik a múlt fájdalmát újra megélhetik, adtak erőt a továbblépéshez.
Főkép forrása: telex.hu
