A G7 Paradigma konferencia résztvevői közt megosztott volt a vélemény a nukleáris energiáról folytatott kerekasztal-beszélgetés alatt. A „Atomreneszánsz vagy zsákutca?” című eseményen nem egyértelmű, hogy merre halad a nukleáris energetika jövője.
Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatója kiemelte, hogy bár a villamosenergia-felhasználás folyamatosan nő, a nukleáris termelés stagnál. Az atomenergia globális szerepe így fokozatosan csökken.
Az EU-ban a nukleáris energia részesedése a villamosenergia-termelésben 38-39 százalékon állt csúcspontján, jelenleg pedig csak 25 százalék körül van.
Más résztvevők arra hívták fel a figyelmet, hogy a közelmúltban több állam ismét érdekeltté vált a nukleáris projektekben, így olyan országok is terveznek beruházásokat, ahol korábban elutasították az atomenergiát. Beck Zsófia, a BCG globális energiaközmű szegmensének vezetője szerint az új beruházások felé halad a trend.
Hugyecz Attila, a Paks II Zrt. nemzetközi kapcsolatok szakterületének vezetője azt hangsúlyozta, hogy nem csak a régi erőművek pótlására, hanem új kapacitások létrehozására is szükség van.
A kis moduláris reaktorok (SMR) bemutatása után kiderült, hogy az üzleti modell még nem teljesen kiforrott, és a költségek magasak. Az SMR technológiájának jövője attól függ, hogy sikerül-e csökkenteni a termelés költségeit.
A paksi bővítés kapcsán a résztvevők is megosztottak voltak. Néhányan úgy gondolták, hogy a projekt megvalósítható és fontos az országnak, míg mások szerint nem indokolt a bővítés, hiszen más megújuló energiaforrások is rendelkezésre állnak.
Az állami szerepvállalás elengedhetetlen a nukleáris projektek megvalósításához. A politikai átlag tehát nagy befolyással van a területen. A paksi bővítésről való döntés előtt pedig alapos vizsgálatra és széles körű megbeszélésre van szükség.
Főkép forrása: telex.hu
