Budapest Zöldterületeinek Fontossága és Agyagbányák Története
Budapesten régóta gondot okoz az egybefüggő zöldterületek alacsony aránya. Számos európai nagyvároshoz képest a magyar fővárosban meglehetősen kevés a közpark, a közkert vagy a fásított köztér. Az éghajlati átalakulás, a fokozódó hőhullámok, aszályok és egyéb időjárási szélsőségek korában egy-egy zöldterület igazi kinccsé válhat a közösség számára, már ha megfelelő állapotban van.
A vegetáció például képes hűteni a környezetet, emellett elvezetheti a hirtelen lezúduló csapadékot, ezzel mérsékelve az áradás kockázatát. A közelmúltban a világ egyik legfejlettebb és leggazdagabb városa, Dubaj esetében láthattuk, hogy a betontenger milyen veszélyeket rejt magában.
A parkok, fásított területek a lakosság jólétét is támogatják, kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak, a természet pedig bizonyítottan javítja a lelki egészséget. A zöldterületek végezetül megannyi állat- és növényfaj számára nyújthatnak menedéket, ami a globális biológiai sokféleség csökkenésének tükrében kiemelt szempont.
Agyagbányát Hódított Vissza a Természet
Budapest III. kerületében, a Hármashatár-hegy alatt ma egy 26 hektáros zöldterület fekszik, a Táborhegyi parkként ismert helyszínt fák, cserjék és gyepek népesítik be, rovarok, madarak és más állatok lakják. A lombok alatt, a madárének közepette járva az ember bele sem gondol a terület mozgalmas történelmébe.
A mai Bécsi út mentén kimagasló minőségű agyag rejlik a földben, ezért már a római korban is bányásztak itt, és egyes elképzelések szerint épp ezen a környéken rejtőzhet Árpád vezér sírja. Magának a Táborhegyi parknak a területén mintegy 150 évvel ezelőtt még szőlőt termesztettek, aztán jött a filoxérajárvány, így a helyszínből előbb legelő lett, majd a 19-20. század fordulóján megkezdődött az erdősítés.
Utóbb a konkrét helyszín bányászati jelentőségét is felismerték, a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat nyitott itt agyagkitermelő létesítményt, ahol kiváló minőségű kiscelli agyagot nyertek ki. A történelem sötét fejezete, hogy a III. kerület agyagbányáiban és az Óbudai Téglagyár területén 1944 tavaszán zsidók ezreit gyűjtötték össze, hogy aztán vonatokon haláltáborokba szállítsák őket.
Az egykori nagy bányagödrökből napjainkra három maradt fenn. Az egyik a Szent Margit Kórház közelében fekszik, és most magántulajdonban van, golfpályaként üzemel, a második az Óbudai temetővel szemben helyezkedik el, és egy ejtőernyős leszállópályának, valamint egy kerékpáros tereppályának ad helyet, míg a harmadik a már említett Táborhegyi park.
Utóbbi bányát az 1970-es években zárták be, a helyszínt pedig előbb törmelékkel, a 3-as metró építésének az anyagával töltötték fel, majd pilisborosjenői meddővel fedték be. Ezt környezeti helyreállítás, azaz rekultiváció követte, amelynek részeként fásították is.
A helyszínt – mint fentebb írtuk – mára visszahódította a természet, igaz, jelentős emberi beavatkozással.
Főkép forrása: 24.hu
