Az Első Illés-búcsúkoncert: A Történelem Megismételhetetlen Pillanata
„Ilyen valószínűleg csak egy lesz” – mondta Bródy János az első Illés-búcsúkoncert előtt. És igaza lett, hiszen bár az Illés zenekar később is tartott búcsúkoncerteket, a 1981. március 26-i esemény hatása összehasonlíthatatlan volt. Ahogy a Kritika írta: „Zengett a Sportcsarnok, akár a beat hőskorában.” Az izgalom és az érzelmek áradása elképesztő volt, a koncert 9-től 11-ig tartott.
Az eseményt este hétkor a Fonográf együttes nyitotta meg, de bármennyire is jól játszottak, és bármennyire jól énekelt Szörényi Levente, semmi sem tudta megállítani a közönséget abban, hogy kórusban kiabálja: „Illés, Illés!” Bródy végül mikrofonba mondta: „A fő produkció mindig a második részben következik.”
Eközben Koncz Zsuzsa a „Ha én rózsa volnék” című dal közben elsírta magát és kifutott a színpadról; Bródy János fejezte be a számot. Az est fényén Bródy e megható pillanatában is megcsillant: „Sírok, nevetek, meg vagyok hatódva.”
Az érdeklődés óriási volt, azonban a Budapest Sportcsarnok még nem készült el, így az eseményt a régi Sportcsarnokban tartották, ahol csak 2864 belépőt adhattak ki. A jegytulajdonosok kiválasztása egy kezdetleges számítógépes rendszerrel történt. A rendezőknek nem volt könnyű dolguk; a sportcsarnok környéke ostromlott várra hasonlított.
Az épület két órával a koncert kezdete előtt már megtelt, de a közönség csak érkezett és érkezett. A Kritika így írt: „A publikum felállva, egymást taposva, egymáshoz tapadva, moccanni se tudva izzadta végig a fullasztóan levegőtlen, meleg csarnokban a majdnem négyórás koncertet.”
Az Illés együttes megjelenése szinte felrobbantotta a színpadot. A közönség együtt énekelte a dalokat, és a hangulat forróbb lett, mint valaha. Az Illés zenekar akkoriban a hatvanas évek revelációját képviselte, és az este folyamán teljes mértékben igazolták vezető szerepüket a magyar beat zene történetében.
Az Illés zenekar elődeihez hasonlóan (például Omega és Metró) a magyar beat úttörői voltak. A zenekar tagjai – Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs – legendás hírnevet szereztek maguknak. A korabeli Ifjúsági Magazin slágerlistáin domináltak, és számos emlékezetes dalukat adták elő, mint például a „Még fáj minden csók” és a „Ne gondold”.
Szörényi Levente volt az est vezéralakja, lenyűgözően énekelt és gitározott. Az ő érdeme az Illés-hangzás és a „magyar Beatles” fogalom meghonosítása.
Az első búcsúkoncert után készült film, „A koncert”, bemutatásra került 1981 decemberében, bár a kritikák vegyesek voltak. A Tükör így írta: „Hogy miért hozott valaha évekig tartó lázba egy egész nemzedéket e zenekar, azt ebből a filmből aligha értik meg.”
A nosztalgikus visszatekintés mindenkiben örök emlékeket idézett fel, de a film nem tudta teljes mértékben visszaadni a koncert varázsát. Az egyik kritikus szerint: „Lehetett volna jó film is. Lehetett volna, mégse az lett.”
Összefoglalva, az első Illés-búcsúkoncert egyszeri és megismételhetetlen élményt nyújtott mind a zenekarnak, mind a rajongóknak, örökké emlékezetes pillanatokat hozva a magyar zene történetébe.
Főkép forrása: 24.hu
