Az Író Perspektívája a Sötét Karakterekkel Kapcsolatban
Empatizál a történetei gyilkosaival?
A legtöbb íróval igen. Úgy gondolom, hogy egy írónak minden karakterével együtt kell éreznie, legyen az jó vagy rossz. Bizonyos mértékig még a sorozatgyilkosokkal is próbálnunk kell azonosulni, megtalálni a bennük rejlő szociopatát, és megérteni, hogyan gondolkodhatnak. Azonban előfordul, hogy a gyilkos a történetemben nem egy igazi karakter, csak egy eszköz, egy arctalan szörnyeteg, amely tükörként funkcionál, hogy megmutassa a többi karakter igazi arcát. Mint Spielberg cápája: nem a szörny lényeges, hanem az, amit az emberekből kivált. Olyan, mint egy természeti erő, amely egyszerűen csak jelen van – ilyen gyilkosaim is vannak. A legtöbb viszont emberi lény, emberi indítékokkal, akikkel mindig sikerül empatizálnom.
A Birodalom-sorozat karakterei
Ez különösen igaz a Birodalom-sorozat karaktereire, akik a család eszményét tűzik a zászlajukra, azt állítva, hogy szeretteik védelmében gyilkolnak. Ezekkel a gyilkosokkal egyáltalán nem esik nehezemre empatizálni, sőt, akár szimpatizálni is. A könyvben végigkísérjük a főszereplőt, Royt, ahogyan fokozatosan sorozatgyilkossá válik. A történetmesélés része, hogy megértessem őt az olvasókkal, sőt, hogy együttérezzenek egy sorozatgyilkossal.
Erkölcsileg megkérdőjelezhető karakterek vonzása
Az erkölcsileg minimum megkérdőjelezhető karakterek különösen vonzanak. Például Harry Hole sem egy példakép, de írtam már bántalmazókról vagy pedofil karakterről is, most pedig két szimpatikus sorozatgyilkosról. Miért választok ilyen sötét hősöket?
Amikor gonoszról beszélünk, ritkán gondoljuk át, hogy mit is értünk ez alatt. Nehéz definiálni, hogy ki vagy mi a gonosz. Legtöbbször az antiszociális viselkedésre gondolunk, olyan viselkedésre, amely nem szolgálja a társadalom egészét. Érdekes megvizsgálni, mit értünk gonoszság alatt. Említeném a pedofil karakteremet. Gyerekeket szexuálisan zaklatni egyértelműen gonosz tett. De pedofilnak lenni is gonoszság? Akkor is, ha az illető nem enged a vágyainak? Íróként nemcsak kiváltságunk, hanem kötelességünk is olyan dolgokkal foglalkozni, amelyeket az emberek többsége magától nem szívesen gondolkodik; bejárni az elménk erkölcsi mélységeit és megvilágítani azokat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elfogadó vagyok az antiszociális viselkedést kiváltó pszichés okokkal szemben, vagy hogy bárkit felmentenék. De igyekszem megkeresni a sötét zugokat, amelyek mindannyiunkban léteznek, megvizsgálni és beszélni róluk.
Az egyik alapvető kérdés az, hogy képes-e valaki gyilkolni. Megfelelő körülmények között és megfelelő indítékkal szerintem mindannyian képesek vagyunk rá. Persze azután adódik a kérdés, hogy mit fogadunk el indítékként, de ez már inkább erkölcsi vagy politikai vitatéma.
A moralitás kérdése
A moralitás kérdésköre mindig is vonzott, akár krimikről, alkoholista nyomozókról, akár sorozatgyilkosokról legyen szó. Az írás lehetőséget nyújt arra, hogy felfedjük és megvizsgáljuk ezeket a mély erkölcsi dilemmákat, amelyeket a többség nem szívesen firtat.
Főkép forrása: 24.hu
