Az MCC győri épülete felbecsülhetetlen értéket képvisel
Alaposan végigjártuk a győri MCC feltűnő carrarai márványburkolatokkal, dió- és kőris elemekkel díszített épületét. Az elmúlt években óriásira hizlalt, majd augusztus végén felszámolt Mathias Corvinus Collegium egykor 575 milliárdos vagyonában értékes védett épületek egész sorát találjuk, ezek most az államhoz kerültek. Az utolsó Orbán-kormány összesen nettó 3,2 milliárdból (a tervezés 73 millióba, a kivitelezés pedig 3,1 milliárdba került) újította meg a győri központot.
A témában nemrégiben, az MCC épületeket vizsgáló cikkünkből kiderül, hogy a Gellért-hegyre tervezett, az intézmény koronaékszerének szánt kampuszból már biztosan nem lesz semmi, és kérdéses, hogy milyen jövő vár a debreceni Arany Bika és a miskolci Korona (később Kossuth, majd Avas) Szállóra, valamint a Pécsi Nemzeti Kaszinóra. Az épületek a Vitézy Dávid által irányított Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz (KBM) kerültek, a tárca egyelőre nem tudott minden kérdésünkre válaszolni, de meghívtak, és körbejárhattuk a felújított győri épületet.
A nemrég teljesen elkészült győri képzési központot négy évtizeddel ezelőtt a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár (RÁBA MVG) legendás vezérigazgatója, Horváth Ede maximalizmusa hívta életre. Horváth úgy gondolta, hogy a város szívét jelentő Káptalandombon, a bazilika és a XI. századi Szent Lázár-templom romjainak tőszomszédságában kell felépítenie: az álmot Lőrincz József (1930-1990) feladata volt valóra váltani, a kivitelezés azonban nem ment könnyen, így az 1977-ben indult projekt a vezérigazgató szüntelenül figyelő tekintete miatt csak 1985-re vált valósággá.
Az elképesztő mennyiségű, lépten-nyomon feltűnő carrarai márványburkolatok több tonnával járulnak hozzá az épület súlyához. A vörösfenyő, dió és kőris elemek mellett a korszak legjobb magyar belsőépítészeinek bútoraival, lámpáival, térrendezési megoldásaival, illetve kisebb-nagyobb ötleteivel sűrűn megtömött ház megalkotásába a hírek szerint számos közreműködő vállalatnak tört bele a bicskája, többen csődközelbe is jutottak, hiszen az elvégzett munkát a Rába addig nem vette át, míg az ellenőrzésen nem találtak mindent száz százalékosan rendben lévőnek.
Az eredmény magáért beszélt, az egymáshoz szépen kapcsolódó terek pedig olyan minőséget képviseltek, amihez hasonlót a Kádár-kor utolsó évtizedében már sem a bukdácsoló építőipar, sem a belsőépítészek nem tudtak igazán létrehozni.
Öt évvel ezelőtt épp ezért is vetett nagyobb hullámokat a modern építészet iránt elkötelezett örökségvédők közt, hogy a Mathias Corvinus Collegium az értékbecslésben szereplő árnál 25 százalékkal drágábban, 1,455 milliárd forintért lecsapott a helyiek által csak Kis-Hiltonként emlegetett épületre. Az MCC rövidesen arról beszélt, hogy a belső teret „nosztalgikus felhangokkal akár még szeretni is lehet”, ami abba az irányba mutatott, hogy részben biztosan ki fogják belezni az épületet.
Azóta több mint négy év telt el: a ház 2022 szeptemberében már az MCC logójával a homlokzatán nyitotta meg a kapuit a diákok előtt, majd megindultak az üzemeltetéssel párhuzamos átépítési munkák, amelyekkel 2026 júliusában lettek készen. Így a bejáráskor az elkészült, véglegesnek szánt tereket láthattuk, és megpróbálhattunk megérteni valamit abból, hogy a szocializmus évtizedeinek épített örökségére számos esetben (ld,. a Diplomataház vagy az Országos Teherelosztó esetét) elpusztítandó, szörnyű struktúraként tekintő Orbán-kormányok illetékesei miért őrizték meg az emeleti fémburkolatának íveivel a szomszédos bazilikára is utaló házat.
Főkép forrása: 444.hu
