A neandervölgyi faanyagok rejtett világa
A tűzkőn és a pattintott kövön túl az archeológia gyakran ütközik egy áthatolhatatlan falba: a szerves maradványok mulandóságába. A Capellades-ben található Abric Romaní közel 600 megőrződött lelete azonban áttöri ezt a történeti űrt, és bizonyítja, hogy a fa volt a neandervölgyi technológia láthatatlan mozgatórugója, az eszközök és lándzsák tervezésétől egészen saját menedékeik építészetéig.
Több mint negyven év terepmunka és egy tucatnyi egyetem és tudományos központ részvételével létrejött, nagyszabású nemzetközi együttműködés eredményeként a „Science Advances” folyóirat közli a valaha készült legnagyobb elemzést a neandervölgyi faanyagokról. A mérföldkőnek számító tanulmányt az Emberi Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Katalán Intézet (IPHES-CERCA) koordinálta, és újraírja a őskori technológia történetét.
Az európai elszórt leletekkel szemben a katalóniai lelőhely nem egyetlen kimerevített pillanatot, hanem a középső paleolitikum folyamatos „filmjét” kínálja: 22 000 éven és több tucat generáción át a neandervölgyiek szoros, mindennapi és rendszerszintű kapcsolatban álltak a fával, amely közösségi életük gerincévé vált.
Egy paleolitikus otthon anatómiája
A szinte csodával határos épségben fennmaradt lelőhely sértetlen betekintést nyújt a paleolitikum mindennapjaiba: a fa, a tűz, a kő és a fosszíliák közvetlen együttese szinte „valós időben” teszi láthatóvá a tűzhely precíz kezelését és azt az intelligens térlogisztikát, amelyet a neandervölgyi közösség alkalmazott.
Az archeológiában megszokott, kontextusuktól elszakadt darabokkal ellentétben az Abric Romaní értéke abban rejlik, hogy felszínre hozza mindazt, amit az idő rendszerint eltöröl. Palmira Saladié, az IPHES-CERCA kutatója hangsúlyozza: ha a fát a tűzhelyekkel és a kőeszközökkel összekapcsoljuk, teljes egészében rekonstruálható a neandervölgyiek mindennapi élete, és megérthető, hogyan gyújtottak tüzet, hogyan osztották el a feladatokat, illetve miként tagolták otthonukat.
Az előkerült ágak, fatörzsek és tűzifa „erdeje” között 13 megmunkált eszköz emelkedik ki, köztük egy faragott buzogány és egy impozáns, 2,45 méteres lándzsa. Josep Vallverdú, az IPHES-CERCA kutatója szerint ez a katalógus azt bizonyítja, hogy a fa a vadászattól a mindennapi háztartási életig mindent lefedett, és egy rendkívül kifinomult neandervölgyi technológiát tár fel, amely messze túlmutat a kő köré épített mítoszon.
A víz nyoma és a kifaragott fa
Az Abric Romaní különlegessége egyedülálló geológiai folyamatban rejlik: a kalcium-karbonátban gazdag víz kővé dermesztette a fát, még mielőtt elkorhadhatott volna, így mésztufából készült, pontos lenyomatot hagyott, amely még a kérge textúráját is megőrzi. Ennek a természetes „szobornak” köszönhetően láthatunk ma ásóeszközöket, fegyvereket, sőt feltehetően edényeket, tálcákat és lakóstruktúrákat is, amelyeket a történelem többnyire eltüntet.
A lelőhelyen felfedezett két lándzsa megtöri azt a történeti sémát, amely eddig csak Európa néhány kiváltságos pontjára, például Németországra volt jellemző. Mivel tűzhelyek és szarvasmaradványok mellett kerültek elő, ezek a fegyverek nemcsak a neandervölgyiek fegyverzetéről adnak páratlan képet, hanem arról a pezsgő, nyüzsgő tevékenységről is, amely ugyanabban a lakótérben zajlott.
A leletegyüttes legrejtélyesebb darabja egyetlen fatömbből faragott eszköz, 16 centiméter hosszú nyéllel és szélesedő végződéssel, amely egy buzogányra emlékeztet. Bár a kaparásnyomok egyértelműen igazolják kézi megmunkálását, a szakértők egyetlen lehetőséget sem zárnak ki: a tárgy egyaránt lehetett hatásos vadász- vagy ütőszerszám, de akár a csoporton belül erősen szimbolikus vagy társadalmi jelentéssel bíró tárgy is.
A neandervölgyi világ láthatatlan fele
A neandervölgyiek „háztartási repertoárja” kifinomultságával nyűgöz le: a tűz közelében négy borókakéreg-lap – amelyet a szokásos fenyővel szemben annak rugalmassága miatt választottak – könnyű tálak vagy tálcák készítésére utal. Ehhez a felszereléshez járul egy, a tűz fölé helyezett, keresztbe fektetett ágakból álló rács az élelmiszer feldolgozására, valamint egy öt méter hosszú, egyenes rúd, amely feltehetően egy, a lakótér kialakítását szolgáló szerkezet vázát alkotta.
A fa emellett a háztűzhely szíve is volt: a neandervölgyiek igényeik szerint szállították, sőt raktározták is a vadon élő fenyők készleteit, ami kifinomult, tudatos készletezési stratégiát jelez. M. Gema Chacón, az IPHES-CERCA kutatója szerint míg évtizedeken át a tűzkő tette lehetővé munkaszervezésük feltérképezését, addig a fa ma a világuk láthatatlan felét állítja helyre, és egy teljes technológiát, valamint a miénkhez hasonlóan kifinomult társadalmi szervezettséget tár fel.
A Science Advances-ben megjelent monumentális munka több mint negyven év megszakítás nélküli ásatásának beérett gyümölcse. Az 1983-ban Eudald Carbonell által elindított, ma pedig az IPHES-CERCA részéről Palmira Saladié, M. Gema Chacón és Josep Vallverdú által vezetett projekt olyasmit ért el, amit sokáig lehetetlennek tartottak: a fát a tűzzel, a kővel és a csontokkal összekapcsolva, évtizedek szigorú tudományos munkájával sikerült felszínre hozni a neandervölgyi világ elveszett emlékezetét.
Főkép forrása: euronews
