Benjamin Franklin és a Londoni Csontok: Történelmi Rejtély vagy Tény?
Az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyjáról, a villámhárító feltalálójáról, Benjamin Franklinről 1998-ban terjedt el egy pletyka, miszerint sorozatgyilkos lett volna. Ezt bár határozottan cáfoljuk, a híresztelés mégsem teljesen alaptalan: Franklin londoni házában ugyanis több emberi csontot találtak.
A nagynevű anatómus
A Trafalgar tér közelében található házban 1757 és 1762, valamint 1764 és 1772 között élt az amerikai polihisztor. Az ingatlan felújítása során, melynek célja a Benjamin Franklin Ház nevű múzeum és oktatási központ létrehozása volt, 15 különböző embertől származó maradványra bukkantak az építők. A csontok korát mintegy 250 évre becsülték, ami Franklin londoni tartózkodásának idejére esik – bár ő ekkor már az utca egy másik házában lakott.
Franklin azonban rendszeresen visszatért korábbi otthonába, mivel mindkét házat gazdasszonya, Margaret Stevenson kezelte. Stevenson és Franklin azért költöztek az új házba, hogy helyet biztosítsanak Stevenson lányának, Pollynak, vejének és kisfiuknak, akinek Franklin a keresztapja volt. Az emberi maradványok végül Stevenson vejét, dr. William Henson-t terhelték – de ő sem volt sorozatgyilkos, hanem egy elismert anatómus.
Forrás: Wikipedia – Benjamin Franklin
Nem volt nehéz hullát szerezni
Korának egyik legismertebb és legelismertebb orvosaként Henson elnyerte a Királyi Természettudományos Társaság Copley-érmét, amit Franklin is megkapott mintegy másfél évtizeddel korábban. A "hematológia atyjaként" is ismert Henson a Craven Streeten található háza mellett egy anatómiai teátrumot is épített, ahol látogatott boncolási bemutatókat tartott. Ehhez természetesen friss holttestekre volt szüksége, ami abban az időben nem volt egyszerű feladat.
Az 1832-es anatómiai törvény (Anatomy Act) előtt legálisan csak a kivégzettek holttestét lehetett tudományos célra felhasználni, amelyeket a brit Sebészek Társaságának juttattak. Az 750 ezres, piszkos és járványok által sújtott Londonban azonban nem volt nehéz tetemekhez jutni: a hullatolvajok a temetések előtt és után is gyakorolták sötét mesterségüket.
Így juthatott gyakrabban holttestekhez Henson is. Ha pedig befejezte a demonstrációt, meg kellett szabadulnia a maradványoktól, amihez a ház kertjét használta. Ez 1772 és 1774 között történt. A tragikus fordulópont akkor jött el, amikor dr. Henson egy boncolás közben megvágta magát, és vérmérgezésben elhunyt.
Következtetés
A Benjamin Franklin londoni otthonában talált emberi csontok hátterében tehát nem egy sorozatgyilkos, hanem egy elismert tudós állt, aki a korabeli anatómiai kutatásokhoz szükséges holttesteket használta fel. Bár a pletykák Franklinről gyorsan elterjedtek, az igazság az anatómiai tudományos tevékenységek mögött rejlik.
Főkép forrása: 24.hu
