Bor Dezső, a Szegények Muzsikusa és A Zenei Népművelés Elhivatottja
Bor Dezső neve ma is olyan emlékeket ébreszt, amelyek az általa megvalósított zenei népművelésről szólnak. Gábor István írása szerint Bor Dezső valósággal megszállottja volt a zenei ismeretterjesztésnek, és híveivel a szó szoros értelmében a nép közé vitte el ingyen vagy fillérekért a zenét. Ezért is nevezték őt a szegények muzsikusának.
Bor Dezső 1888-ban született Budapesten, Varga Ágnes és Bor György vasúti raktárnok gyermekeként. Nyolcéves korától a Nemzeti Zenedében (mai Bartók Béla Konzervatóriumban) tanult hegedű szakon. Bár kitűnő eredménnyel végzett, szülei anyagi helyzete miatt tizennyolc évesen katonazenésznek jelentkezett a Zeneakadémia helyett. A katonazenekarban trombitálni kezdett, és karvezetésből is továbbképezte magát, mivel álma a karmesterség volt.
A XIX. század vége, a XX. század eleje a magyar katonazene fénykora volt. Bor Dezső is ebben az időszakban kezdte meg pályafutását. A zenekarok fontos kulturális szerepet töltöttek be, neves karmesterekkel dolgoztak együtt. Bor Dezső háború alatt készült fotói is bizonyítják, hogy elkötelezetten dokumentálta a körülötte zajló eseményeket.
1911-ben az Újpesti Munkásotthon dolgozóiból hozta létre az ország első szimfonikus munkászenekarát, amely azonban a háború kitörése miatt megszűnt. Az I. világháborúban is zenészként szolgált, így elkerülhette a keleti front veszélyeit.
A háború után Bor Dezső folytatta munkáját a Fővárosi Könyvtárban, ahol segédhivatali főigazgatóként dolgozott. 1922-ben megalapította a Székesfővárosi Zenekart, amely amatőr zenészekből állt. Legfőbb célja a zenei népművelés, a széles közönségnek játszó olcsó koncertek szervezése, valamint a fiatal tehetségek támogatása volt. A Székesfővárosi Zenekar hamarosan a Népművelési Bizottság zenei szerve lett.
Bor Dezső elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint a városligeti koncertek ingyenes állóhelyei és a Károlyi-kert kőpalánkjának lebontása kezdeményezésére. A zenekar nemcsak a hazai, de a nemzetközi zenei életben is aktív szerepet játszott.
Az 1939-es év fordulópontot hozott: a Székesfővárosi Zenekar a Budapesti Hangversenyzenekarral egyesítve hivatásos zenekarrá alakult, Bor Dezső csak másodkarmesterként folytathatta a munkát. A politikai tisztogatások idején a Fővárosi Könyvtárból is eltávolították, de később visszavették.
Bor Dezső életének utolsó szakaszában is aktívan dolgozott, és vezette az újpesti Egyesült Izzó zenekarát, egészségének fokozatos romlása ellenére. Több ezer fotót hagyott maga után, melyeket gondosan albumokba rendezett. 1974-ben hunyt el, de öröksége, a zenei ismeretterjesztés mintája és szegények muzsikusa örök példa marad.
Főkép forrása: 24.hu
