Catherine Ringer: tisztelet a francia zene legendájának
Vannak hangok, amelyeket egy pillanat alatt felismer az ember. Catherine Ringer hangja ilyen volt. Egy hang, amely tudott nevetni, recsegni, kiáltani, amely a szerelmet, a vágyat vagy az őrületet énekelte meg. Egy hang, amely soha nem engedte, hogy beskatulyázzák.
Halálhíre meghatott reakciók hullámát váltotta ki. Ezek között Emmanuel Macron is tisztelgett egy „besorolhatatlan, tiszteletlen, mélyen francia” személyiség előtt. Az X közösségi oldalon az elnök ahhoz a szöveghez azt a 2024-es felvételt csatolta, amelyen az előadó a „La Marseillaise”-t énekli, a terhességmegszakításhoz való jog (IVG) alkotmányba foglalásának alkalmából.
Az Élysée-palota szerdán közleményben is, ünnepélyesebb hangnemben rótta le tiszteletét. A szöveg felidézi ennek a „teljes művésznek” a pályáját, aki 1957-ben született Suresnes-ben, és akit már gyerekkorától művészi légkörű család vett körül. Miután a Café de la Gare-ben, majd a Palace-ban állt színpadra, és megélt néhány „sötétebb, fájdalmasabb tapasztalatot” is, amelyektől sikerült megszabadulnia, 1979 döntő fordulópontot jelentett számára: ekkor találkozott Fred Chichinnel.
Együtt hozták létre a Les Rita Mitsouko együttest, egy olyan duót, amelynek művészete „szabad és besorolhatatlan”, és amely 1984-től a „Marcia Baïla” elsöprő sikerével a nagyközönség előtt is berobbant.
Társa 2007-es halála után Catherine Ringer „megrendítő méltósággal” folytatta pályafutását, szólóprojektek és színpadi visszatérések között váltogatva, hogy újra életre keltse az együttes kultikus dalait. Egyszerre „divának, népszerű és avantgárd énekesnek” nevezték, és a köztársasági elnökség szerint „rendkívüli, ragyogó művészi örökséget” hagy maga után, amely maradandóan meghatározta a francia zenei életet.
A baloldalon és a jobboldalon egyaránt akadtak, akik felidézték, hogy ő egy fáradhatatlan, ám pártfüggetlen aktivista is volt, tetteiben volt feminista jóval azelőtt, hogy a szó jelszóvá vált, és ugyanúgy szembeszállt a tévéstúdiók macsó figuráival, mint a jól gondolkodónak tartott nézetekkel.
Rock- és popzenészek, rapperek, a francia sanzon meghatározó alakjai: mindannyian gyászolják egy színpadi „nagy nővér” elvesztését. A közösségi oldalakon megállt egy pillanatra a zenei világ, hogy tisztelegjen az előtt, aki a francia könnyűzenébe beleoltotta a punk őrület magját.
Benjamin Biolay megható, erőteljes hangú megemlékezést tett közzé Instagramon, felidézve azt az alapvető sokkot, amelyet számára a The No Comprendo album jelentett, és tisztelegve egy rendkívüli hang emléke, valamint annak a mitikus duónak a költészete előtt, amelyet Fred Chichinnel alkottak.
Végül lehetetlen lenne másképp lezárni ezt a cikket, mint zenével. Catherine és Fred zenéjével, amely e sorok szerzőjének életének jó részét végigkísérte és ringatta. Azt az estét, ahogy játszottak, és ahogy ezt a számot élőben hallhattam, örökre őrzöm.
„C’est comme ça” – Les Rita Mitsouko – album „The No Comprendo” – klip Jean-Baptiste Mondino rendezésében, 1986-ban.
Főkép forrása: euronews
