Ki a „célszemély” és miért kulcskérdés az időmérés?
A legfrissebb kínai vád figyelmeztet arra, hogy a kibertér már nem csupán a bűnözés világáról szól. A különböző államok között elhúzódó geopolitikai harc színterévé vált. Az időzóna- és szinkronrendszerek támadása különösen érzékeny terület, hiszen első pillantásra technikai kérdésnek tűnik, de komoly stratégiai üzenetek húzódnak mögötte.
Peking állítása szerint a támadás célpontja a kínai Nemzeti Időszolgáltató Központ volt Xi’an városában. Ez a központ nemcsak a kínai szabványos idő előállításáért felelős, hanem kulcsfontosságú infrastruktúrát is jelent, hiszen az adatai révén működik a katonai kommunikáció, a műhold- és rakétairányítás, a pénzügyi tranzakciók időbélyegzése, valamint az energiahálózatok és a távközlés.
Az ügy jelentősége abban rejlik, hogy időszinkron nélkül a modern társadalom működése megbénulna. Érdemes megjegyezni, hogy hasonló időszinkronizáló központok működnek az Egyesült Államokban Colorado állam Boulder városában és Oroszországban is Moszkva közelében, míg az Európai Unió időszinkronizálását Németországban és Franciaországban végzik.
Kemény valósággá válik, hogy az idő nem csupán pénz, hanem biztonsági tényező is
Normál esetben ezek a központok együttműködnek, és a nemzetközi időszabvány (UTC) a különböző nemzeti időszolgáltató intézmények közös munkáján alapul. Az adatokat a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalhoz küldik, amely statisztikailag összevetve vizsgálja meg a végső világidőt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a világ minden pontján valós időben működik a pontos időszolgáltatás.
Azonban a stratégiai vetületen a bizalom hiánya már érezhető. A különböző országok saját katonai és hírszerzési hálózatukon belül is duplikálják az időforrásokat, hogy egy esetleges kibertámadás vagy adatmanipuláció ne béníthassa meg a nemzeti rendszereiket. Magyarországon a Wigner Fizikai Kutatóközpont Atomfizikai Intézete felel az ország hivatalos időskálájának működtetéséért.
Új fejezet nyílik az amerikai-kínai kiberharcban?
Az utóbbi években az Egyesült Államok és Kína között egyre fokozódik a digitális kémkedés és a kölcsönös vádaskodás. Több eset, például a Salt Typhoon néven ismert, kínai állami háttérrel bíró hackercsoport tevékenysége is azt bizonyítja, hogy Kína is számos digitális támadást indított amerikai célpontok ellen.
Az Egyesült Államok többször is vádolta Kínát ipari kémkedéssel és adatlopásokkal, hiszen amerikai kormányzati adatbázisokat is kompromittáltak a kínai támadó csoportok. Azonban ez a küzdelem nem újkeletű jelenség, hiszen már az Obama-adminisztráció idején megfogalmazták a „Rebalance to Asia” stratégiát, ami az USA erőforrásainak áthelyezését célozta a keleti-csendes-óceáni térségbe.
Noha Obama és Hszi Csin-ping 2015-ben aláírtak egy kiber-megállapodást, amely az egymás elleni digitális támadások leállítását ígérte, az egyezség csak rövid ideig tartott. A kínai hackerek újbóli megjelenése az amerikai célpontoknál Trump elnöksége alatt a „technológiai hidegháború” megnyitását eredményezte.
Joe Biden adminisztrációja folytatta ezt a tendenciát, és intézményesített strátégiákkal, technológiai blokkokkal és kibervédelmi együttműködésekkel jelentkezett a távol-keleti partnerekkel. Amennyiben a legújabb kínai állítások valósak, az nemcsak technikai incidens, hanem jele annak, hogy az egyik nagyhatalom képes behatolni a másik ország kritikus infrastruktúrájába, ami további geopolitikai feszültségeket generál.
Az NSA hivatalosan nem kommentálta a kínai állítást
Az Egyesült Államokban korábban is megjelentek hivatalos és biztonságpolitikai dokumentumok, amelyek Kínát mint „legaktívabb állami hackerhatalmat” említik. Az amerikai hírszerzés által végrehajtott támadások bizonyítása kívülről rendkívüli nehézségekbe ütközik. Az eset rávilágít arra, hogy az Egyesült Államok nem csupán védekező állásponton van, hanem aktív eszközöket is bevethet.
Diplomáciai szinten további feszültségekre van kilátás, hiszen Kína részletes magyarázatot követelhet az Egyesült Államoktól, és válaszintézkedéseket is foganatosíthat, beleértve a technológiai visszavágásokat és az export-ellenintézkedéseket. A vállalati és ipari szektorban is nőhet az aggodalom, mivel a kritikus infrastruktúrák védelme, amelyek az idő- és szinkronizációs adatokra épülnek, fokozott figyelmet igényelhet.
A hosszú távú hatás pszichológiai jellegű is, hiszen ha az egyik nagyhatalom képes behatolni a másik „belső szívébe”, akkor minden kritikus infrastruktúra sebezhetőnek tűnik, növelve a digitális fegyverkezési versenyt. A sajtó és a közvélemény érzékenysége is fokozódik, miközben egyre több hír lát napvilágot arról, hogy az állami szintű hackelés már nem csupán sci-fi kategória.
Főkép forrása: euronews
