A Berlinale díjazott filmje Beninről: „Dahomey – Kik vagyunk?”
Veregesse meg magát a hátán az, aki térkép nélkül is meg tudja mondani, merre van Benin! Valljuk be őszintén, ritkán gondolunk erre az országra, amely Afrika nyugati részén, Nigéria mellett található. A tavalyi Berlinale legjobb filmje, a most nálunk is bemutatott "Dahomey – Kik vagyunk?" révén azonban sokat tanulhatunk Beninről és annak múltjáról. A dokumentumfilm szereplői is önismeretre vágynak, és próbálják megérteni, mit jelent valójában Benin.
A tizenkilencedik század előtt a mai Benin helyén a Dahomey Királyság állt, mielőtt a francia gyarmatosítók területét nem csatolták volna az egykori Francia Nyugat-Afrikához. A Dahomey Királyság régiói kereskedelmi központja volt – főként a rabszolga-kereskedelem területén –, és híressé vált az amazonoknak nevezett, női katonai különítményeiről is, amelyek az európai utazók fantáziáját élénken foglalkoztatták.
A francia gyarmatosítók számos műkincset vitték el a területről, beleértve Dahomey királyainak szobrait is, amelyek közül néhányat visszaszolgáltattak Beninnek. Mati Diop filmje amint bemutatja a szobrok visszatérését, bepillantást enged Benin nemzeti és kulturális jelentőségükbe, amelyről heves viták zajlanak.
A filmben megszólaló szakértők, politikusok és hallgatók alaposan megvitatják a kérdést. Egyesek szerint a szobrok visszaadásával a Nyugat nemzeti bűntudatát enyhítik Beninnek, míg mások szerint ezek a szobrok nem egyszerű műtárgyak, hanem rituális jelentőségű szobrok, amelyek az eredeti kontextusukból kiszakítva veszítették el szakrális erejüket.
A film nem ad egyértelmű választ arra, mit kellett volna kezdeni a visszaadott szobrokkal. Diop finoman rávilágít arra, mennyire komplex a múlt megítélése: a Dahomey Királyság ugyanis maga is rabszolgatartó állam volt, melyet a film során sokoldalúan vizsgál. A történelmi tények megismerésével az alkotás szembesít azzal, hogy a valóság mindig bonyolultabb, mint amilyennek első pillantásra látszik.
A film zárógondolatai során a szobrok, mintha megszólalnának, elmesélik évszázados történetüket és visszatérésük paradoxonjait, így az alkotás kérdéseket vet fel a kulturális örökségek kezeléséről és azok valódi helyéről világunkban.
Ez az érzékletes és történelmi szempontokat boncolgató dokumentumfilm elgondolkodtat bennünket arról, mit jelent valójában az identitás és mit kellene tanulnunk a múltról, hogy jobban értsük jelenünket és jövőnket.
Főkép forrása: 24.hu
