Ed Sheeran Újra Meghódította Budapestet: A Puskás Arénától a Szigetig
A magyar közönség először 2019-ben találkozhatott hazai pályán Ed Sheerannel, és már akkor emlékezetes belépőt produkált. A brit énekes Sziget Fesztiválon adott koncertjén akkora tömeg gyűlt össze, hogy a nagyszínpad előtti területen tömegnyomor és pánik alakult ki, sokakat a pultokon keresztül kellett kimenekíteni. Az előadást követően a kilencvenezres tömeg számára a helyszín elhagyása is többórás megpróbáltatás volt. Ed Sheeran sugárzó jókedvével és összes akkori slágerével hálálta meg a hatalmas érdeklődést, ami minden idők egyik legnagyobb szigetes közönségét eredményezte.
2019-ben mi is, akárcsak akkoriban az egész világ, azon tűnődtünk: miért voltak ennyien kíváncsiak a karaokézó szomszéd fiúra? Erre az imidzsre a brit énekes maga is rájátszott slampos megjelenésével, széles mosolyával és szerény, jófiús kommunikációjával. „Mintha egy cuki, vörös srác a szomszédból, aki mindig kedves, de nincs zavaróan előtérben, egy karaoke-buliban énekelgetne, és hogy rejtse esetlenségét, maga elé rakna egy gitárt” – írtuk akkor.
Az idei szombat esti Puskás Aréna-koncerten azonban teljesen más kép fogadta a közönséget. Attól a pillanattól kezdve, hogy Sheeran színpadra lépett (jobban mondva kipattant a színpadból), az ember elfelejtette a szimpatikus szomszédfiú narratívát. Ez az Ed Sheeran már bőven nem az az Ed Sheeran, aki üres londoni kocsmákban meg metróállomásokon pengetgetve kezdte a karrierjét, de még csak nem is az az Ed Sheeran, aki öt évvel ezelőtt, már négy Grammy-vel a zsebében, szerényen mosolygva elgitározgatott a Sziget színpadán.
Vérbeli előadóként robbant be a kivetítőkön pergő visszaszámlálás felfokozott hangulatába. Nincs abban semmi esetlen vagy cuki, hogy rögtön a nézőtér közepén elhelyezkedő színpadot körbefutva kezdte el a „Castle On The Hill”-t. A színpadból feltörő tűzijátékok és lángcsóvák gyorsan világossá tették, hogy itt egy nagybetűs Popsztárról van szó. Ed Sheeran megérkezett, és készen állt, hogy lángba borítsa az arénát.
A következő több mint két órában folyamatosan fenntartotta a lendületet, ahogy Sheeran felsorakoztatta műfajokon átívelő életművét. A koncert a „Mathematics Tour” része volt, amely az énekes korábbi, számtani műveletekről elnevezett albumainak közös ünneplését jelenti. Sheeran repertoárjának stílusok és témák széles skáláját felölelő választéka minden bizonnyal nagy része annak, hogy világszerte ekkora tömegeket képes bevonzani.
Ed Sheeran vérbeli előadóként mozgékony és játékos: ugrál, guggol és futkos a színpadon, közben pedig megosztja a közönséggel a dalok mögötti történeteket. Például a tavalyi „Eyes Closed”-ról mesél, amivel két és fél éve elhunyt barátja és zenésztársa, Jamal Edwards előtt tiszteleg. Ezek az őszinte, személyes monológok emberközelibbé teszik a show-t, még akkor is, ha tudjuk, hogy begyakoroltak.
A koncert során Sheeran legnagyobb segédje a köralakú színpad, amely az aréna minden pontjáról jól belátható és folyamatosan változik, mozog. Sheeran zenéi élőben készülnek, használja a looper pedált, és bemutatja, hogyan ér el az egyedül előadott dalokkal egy teljes zenekaros hatást.
A fináléban újra előkerültek a tűzijátékok és lángcsóvák, és Sheeran a már jól ismert magyar válogatott mezben tért vissza a színpadra, hogy végképp felrázza az arénát. A koncert során olyan slágerek csendültek fel, mint a „You Need Me, I Don’t Need You”, a „Shape of You” és a „Bad Habits”.
Élő poplegenda vagy sem, Sheeran nem tűnt el a kihunyó fényekkel, hanem sétált még egy kört, megköszönte huszonhatodszorra is a közönségnek, hogy eljöttek és integetett. Bár minden apró mozdulatát profi szintre emelte, belül még mindig az a kedves, laza srác maradt, akinek anno megismertük.
Ed Sheeran bebizonyította, hogy a szomszédfiúból igazi popsztárrá nőtte ki magát, és bűvöletében tartotta a Puskás Aréna közönségét.
Főkép forrása: 24.hu
