Tanulságok a békefolyamatokból: Észak-Írország és Gáza
Míg a palesztinok, izraeliek és az egész világ feszült várakozással figyelik, hogy a gázai tűzszünet hova vezet, sokan a kilencvenes évek észak-írországi békefolyamatának tanulságait keresik a háborúból a békébe való átmenethez. Két prominens figura, Tony Blair volt brit miniszterelnök és Jonathan Powell, Keir Starmer nemzetbiztonsági tanácsadója, újra a figyelem középpontjába került, mivel részt vesznek a Gáza jövőjéről szóló tárgyalásokban az Egyesült Államokkal és más országokkal együttműködve.
Starmer a héten kijelentette, hogy „Észak-Írországban szerzett tapasztalatainkra támaszkodva készek vagyunk kulcsszerepet játszani a Hamász fegyvereinek és képességeinek leszerelésében.” Észak-Írországban a három évtizeden át tartó erőszakos cselekmények következtében körülbelül 3600 ember vesztette életét. A 1998-as nagypénteki megállapodás végül békét hozott, azonban komoly kihívásokkal is szembesült az évek során.
A Donald Trump által javasolt gázai terv lényegesen szűkebb keretek között mozog. Nem foglalkozik a korábbi konfliktussal, és nem kínál megoldást egy önálló palesztin állam létrehozására, amelyet Izrael elutasít. A tervezet szerint a Hamásznak le kellene fegyvereznie, azonban a palesztin terrorszervezet ezt elutasítja, ami súlyos problémákhoz vezethet, ahogy Észak-Írországban is problémát jelentett az IRA fegyverleadásának megtagadása.
Kristian Brown, a belfasti Ulster Egyetem politikatudományi előadója kiemelte, hogy a közel-keleti helyzet rendkívül súlyos, és a pusztítás mértéke Gázában nem hasonlítható Észak-Írországéhoz. Az IRA végül egy nemzetközi felügyelet alatt álló titkos folyamat keretében hajtotta végre a leszerelést, de ez csak akkor történt meg, amikor a politikai megállapodás már körvonalazódott. Ezzel szemben a Közel-Keleten ilyen konszenzus jelenleg még távol áll.
A Gázára vonatkozó 20 pontos terv, amely a tűzszünettől az újjáépítésig terjed, sok fontos kérdést nyitva hagy, mint például Jeruzsálem jövője vagy a palesztin menekültek visszatérése. Az észak-írországi nagypénteki megállapodás világosabb keretek között működött, amely a hatalommegosztásra épült, míg a Gázában lévő jelenlegi helyzet bonyolultabb.
Peter McLoughlin, a belfasti Queen’s University politikatudományi főelőadója szerint Észak-Írország sikerének kulcsa az volt, hogy bevonta az erőszakban részt vevőket a demokratikus folyamatokba. Kérdéses, hogy a Hamászt, amely 2007 óta irányítja Gázát, kizárnák a politikai diskurzusból, miközben fegyvereket várnak el tőle.
Blair, aki a „kvartett” izraeli és palesztin küldöttjeként is szolgált, potenciálisan Trump tanácsadója lehet Gázában. A helyzet azonban továbbra is ellentmondásos, mivel Blair politikai múltja sokak számára kifogásolható.
Jonathan Powell, aki a közelmúltban részt vett az egyiptomi tárgyalásokon, szintén elismerést kapott diplomatái munkájáért. Bronwen Maddox, a brit Chatham House igazgatója azonban szkeptikus a két folyamat közötti párhuzamokkal kapcsolatban, és úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak csekély szerepe lehet a Gázai helyzet rendezésében.
A jövőbeli békefolyamatok során fontos figyelembe venni a korábbi tapasztalatokat, és minden érintett fél bevonását hangsúlyozni. Az észak-írországi példák arra figyelmeztetnek, hogy a politikai kompromisszumok elengedhetetlenek a tartós békéhez.
Főkép forrása: euronews
