Az emberiség egyik legrejtélyesebb képessége a harmadik ember szindróma, amely csak szélsőséges körülmények között figyelhető meg. Sir Ernest Shackleton, az antarktiszi hajótörés túlélője volt az első, aki szavakba öntötte a megpróbáltatások során tapasztalt érzéseit. Ezt követte a rengeteg más felfedező, hegymászó, hajótörést túlélő és sarkkutató, akik azt állították, hogy egy különleges hang, vagy egy csak számukra látható személy segített átvészelni egy rendkívül szorult helyzetet. Frank Smythe brit felfedező azt írta, hogy az utazás alatt úgy érezte, hogy négyen vannak, nem hárman. A jelenségről ma még nem tudni, honnan ered. A legvalószínűbb magyarázat a kétkamrás tudat hipotézise, amely szerint a jelenség egyfajta hallucináció, amely az extrém stresszre, vagy igénybevételre adott válaszként jelentkezik. Ezen kívül azt is sugallja, hogy valamiféle túlélési ösztön is létezik. Bár a jelenség még kiterjedt kutatások nélkül ismertethető, a pontos magyarázatát még nem találták meg.
A harmadik ember szindróma egy különleges jelenség, amelyet Sir Ernest Shackleton tapasztalt a hajótörése után, és amely a legvégső szükség esetén jelentkezik.
