Az 1956-os Forradalom Hangulata Diákszemmel
Egy Debreceni Diák Emlékei
A Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán az erkélyen magyar zászlót cibált a szél. A tömeg egyszerre megállt, és követelte, hogy a néptől idegen népköztársasági címert tépjék ki a zászló szövetéből. A fiatalasszony egy-kettőre kinyírta az ollóval a szégyenteljes címert, a tömeg éljenzett és vonultunk tovább, a Rádió felé. (…). A tömeg hangulata egyre emelkedett, egyetlen lesújtani akaró ököllé forrt össze a hatalmasság
Ezzel a képpel idézte Pataky Dezső Geometriai jegyzetek című, de valójában az 1956-os forradalom eseményeit rögzítő naplóját Mihályfi-Tóth Alex egy egyetemi tanulmányban. Pataky családi ereklyeként őrzött, a nagyközönség számára teljes terjedelmében nem ismert naplójához sok szempontból hasonló diáknapló állít emléket a debreceni forradalom hangulatának is. Ez utóbbi napló szerzője, a forradalom idején 17 éves Zsoldos János, akinek naplójáról még későbbi felesége és családja sem tudott. A naplót, amelyet János a halála után testvére hozott nyilvánosságra, kiemelkedően érzékletesen dokumentálja, hogyan változott a tömeg hangulata a forradalom első napján.
A Forradalom Debreceni Első Napja
A debreceni diák számára 1956. október 23-a átlagos hétköznapnak indult, mint írja, „felmentünk iskolába, tanultunk, feleltünk”. A bejegyzést valamikor a nap végén író diák szerint aztán „a 12 órás szünetben minden megváltozott. Az udvaron megjelent három egyetemista, a központi feljáró ajtajához hívták az egész bandát, egy rövid beszédet mondtak, hogy csatlakozzunk az egyetemisták tüntetéséhez, az igazgatónk elengedett bennünket.” A szöveg közepe táján Zsoldos az eufória pillanatairól így írt:
Énekeltük a Himnuszt, a Szózatot, a Kossuth-nótát, Gábor Áront, s közben a következőket kiabáltuk, ahogy a torkunkon kifért: »Rabok tovább nem leszünk! Szovjeteket vonják (egyik fele a tömegnek: rúgják) ki! Nem tanulunk oroszt! Álljon közénk mindenki, ki a népet szereti! Új választást, több pártot! Bíróságra Rákosit! Szabad sajtó, szabad nép, visszahozzuk Nagy Imrét!« (…) A vége az lett, hogy a munkások összetörték a bent levő nagy címert és csillagot; azután hozzánk csatlakozva befele vonultunk a városba. Az utcákon a járdán sokan álltak, s boldog mosoly volt látható arcukon. Láttam nem egy olyan asszonyt, aki sírt. A rendőrök, katonák nagy része szintén velünk érzett.
Végül azonban ez is megváltozott. A bejegyzés azzal zárul, hogy „az ávósok, katonák és rendőrök egy része a tömeget körülfogta. Ez körülbelül nyolc óra előtt tíz perccel volt. Eleinte nagy volt az ijedelem. Én is futkostam összevissza egy darabig, egy cukrászdába is beszaladtam, de kihajítottak. Lövöldöztek összevissza, óriási hangzavar volt. Hiába énekeltük a Himnuszt, a géppisztolyok, puskák hangjai nem hallgattak el.”
A Tömeg Viselkedése és Pszichózisa
Az 56-os magyarországi tüntetéseken, valamint az azokból eszkalálódó zavargásokban és utcai harcokban összeverődött tömeg viselkedéséről Standeisky Éva történész írt tanulmányt. A forradalom első óráira a szemtanúk egyöntetűen, mint afféle spontán népünnepélyre emlékeznek, ahol diákok és munkások vonultak az utcára. Később azonban, amikor az ünneplő tömeghez hozzácsapódtak az utcán bámészkodók, a kalandvágyók és a „lumpenek”, a felduzzadt tömeget az események egy adott pontján hatalmába kerítette a tömegpszichózis.
Az Egyházi és Politikai Tömegrendezvények
Az egyházi tömegrendezvények emelkedettsége, a politikai tüntetések kiszámíthatatlansága, a kommunizmus felsőbbrendűségét hirdetni hivatott megrendezett tömegjelenetek olyannyira különböznek egymástól, hogy a 20. század második felében a szakemberek nekiláttak a különböző funkciójú, illetve eltérő érzelmi töltetű tömegek tipizálásának.
A Tömegpszichózis Tipizálása
Herbert Blumer amerikai szociológus például megkülönböztetett alkalmi, hagyományos, kifejező és cselekvő tömeget. Az alkalmi tömeg véletlenül egy helyen összeverődött emberek összessége. A hagyományos sokaság közös céllal gyűlik egybe, de nincs közös identitása. A kifejező tömeg érzelmek kifejezésére gyűlik, és végül a cselekvő tömeg válhat agresszívvá és kezelhetetlenné.
Bármi is volt az indíték, az 1956-os forradalom bebizonyította, hogy a tömeg ereje és pszichózisa sokféle formát ölthet, és az emberek viselkedése ebben a közösségben drámai módon megváltozhat.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/tomeg
Főkép forrása: 24.hu












