Az ablak nyikorgására figyelve ébredek reggel. Azon gondolkozom, hogy mégis mi lehet vele baj. A szoba hangjait figyelve észreveszem, hogy a növények is segítséget igényelnek. Eszter hazaérkezése olvasható a csendből, és észreveszem a fotel mögött a locsolókannát. Reméltem, hogy nem lopakodik felém, így örömmel hallom a hangjait. Jól esik, amikor meglátom, hogy a gyerek nem hülye, sőt, nagyon is érdeklődik a világ iránt, még ha néha nehezen tudja ezt kifejezni. Eszter hazatérése után pedig mégis kimozdulok az ajtóból, és örömömet fejezem ki, hogy itt vagy. Az anyák küldetése, hogy köszöntsék gyermekeiket reggelente, és ez most tulajdonképpen nekünk is megadatott. A növények öntözővízzel való ellátása után már csak az ízléses táplálkozás marad hátra, amit egy jó szendvics biztosítani tud. Eszter és a gyerek közös reggelizésének legfontosabb mondata, hogy „Szeretem az anyukádat”, ami talán megteremti az otthonosság hangulatát. Most már csak örülnünk kell, hogy újra itthon vagyunk, és együtt lehetünk.
Főkép forrása: telex.hu
