Valóban több támogatást kapnak a fosszilis energiahordozók, mint a megújulók?
A közelmúltban megjelent G7 cikk, melynek címe: „Valóban több támogatást kap a földgáz, az olaj és a szén, mint a megújulók?”, felveti a fosszilis energiaforrások állami támogatásának kérdését. A szerző álláspontja szerint az ENSZ és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által képviselt tudományos közösség tévesen értelmezi a fenntartható fejlődést, és e téma kapcsán érdemes mélyebben megvizsgálni az IMF tanulmányát.
Az IMF számai
Az IMF tanulmány szerint a fosszilis energiahordozok felhasználásának költségei messze meghaladják azokat az árakat, amelyeket a fogyasztók ténylegesen fizetnek. A különbség a társadalom más tagjai által előállított költséges következmények miatt keletkezik, mint például a légszennyezés és az éghajlatváltozás. Ezen költségeket a „használó, illetve szennyező fizet” elve mentén kellene kezelni, mely elvet a közgazdaságtan is támogat.
Ha az állam nem törődik ennek az elvnek a betartásával, valójában támogatást nyújt a környezetszennyezésért felelős szereplőknek. A cikk szerzője azonban a támogatások fogalmát szűkebben értelmezi, a termelő cégek közvetlen pénzügyi segítségére összpontosítva, ami nem képezi a IMF tanulmányának középpontját.
A fosszilis energia környezeti hatásai
Fontos kiemelni, hogy egységnyi fosszilis energiahordozó jóval több káros anyag kibocsátásával jár, mint ugyanennyi megújuló energia előállítása. Az éghajlatváltozási kutatások szerint a szénalapú energia előállítása 20-80-szor annyi szén-dioxid kibocsátásával jár, mint a nap- vagy szélenergia. A fosszilis energia infrastruktúrája is jelentős környezeti ártalmakat okoz, amik a következő generációkat sújtják.
Adók versus állami támogatások
A cikk említi, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelését sok országban sújtják adók, azonban ezek az adók a végső fogyasztói árnak csak egy töredékét képviselik. Sőt, az üzemanyagok jövedéki adójának bevételei nem elegendőek a közlekedési infrastruktúra fenntartási költségeinek fedezésére sem.
Az IMF tanulmány kiemeli, hogy a fosszilis energia esetében nemcsak közvetlen pénzbeli támogatások léteznek, hanem a „negatív externáliák” és az egészségügyi költségek is részei ennek a támogatásnak. Az állam folyamatosan viseli ezek költségeit, legyen szó egészségügyi ellátásról vagy a romló mezőgazdasági teljesítményről.
Megoldási javaslatok
A cikk hangsúlyozza, hogy a fosszilis energia támogatásának csökkentése érdekében emelni kellene a fosszilis energiahordozókra kivetett adókat. Ezzel nemcsak a fosszilis energia fogyasztásának csökkenését lehetne elérni, hanem a megújuló energiaforrások versenyképessége is növekedne.
A megoldás kulcsa a fenntartható fejlesztés és a környezeti károk minimalizálása érdekében tett hatékony lépésekben rejlik, amelyek önmagukban is elengedhetetlenek a klímakatasztrófa elkerüléséhez. Az IMF tanulmányának lényegi üzenete ez: a fosszilis energiahordozók alacsony árai miatt a fogyasztásuk növekszik, ami gyorsítja a globális felmelegedést és a környezeti károkat.
A társadalmi és politikai akarat megteremtése tehát elengedhetetlen ahhoz, hogy a fosszilis energiahordozok jövője és a megújuló energiaforrások előtérbe kerüljenek a globális színtéren.
Főkép forrása: telex.hu
