Gadó Gábor: Tüntessenek-e a bírák?
Az elmúlt négy évtized magyar politikatörténete is bizonyítja, hogy az állam ritkán felel meg a platóni elvárásoknak. Jellemzően hiányoznak belőle az alapvető erények: nem bölcs, nem bátor, önmérséklete csekély, és az igazságos uralom eszméjéről is jobb, ha nem beszélünk. Ehelyett az állampolgárok adójából olyan korrupt rendszer működik, amely az élősködők magánérdekeit szolgálja, míg a „köz java” csupán üres lózungként szerepel a kétes hitelességű alkotmányokban, hogy megnyugtassa az idealistákat. Közismert tapasztalat, hogy az állam gyakran éppen saját túlkapásai, méltánytalanságai vagy jogsértései miatt nem védi a rászorultakat. Ahogy az Orbán-korszak a tizenötödik évébe lép, el kell gondolkodnunk arról, mire hivatkozhatnak az állami károkozások sértettjei a bíróság előtt. Mit tehetnek az állampolgárok, ha az állam törvényi felhatalmazással sérti alapvető jogaikat?
Ádám Péter: Jeanne d’Arc Mátészalkán
Egy újsághír szerint Hanusi Péter, Mátészalka polgármestere felajánlotta, hogy a közigazgatási bíróság ítélete alapján eltávolítandó szobrot örömmel vennék át és helyeznék el Mátészalka közterületén. Ez a szobor a nyugati keresztény kultúra megóvása érdekében került a figyelem középpontjába. Nem ez az első alkalom, hogy a FIDESZ-KDNP hasonló módon lép fel a francia keresztényüldözési helyzet kapcsán; korábban Kocsis Máté is hasonló ajánlást tett egy másik szobor kapcsán. Mindkét esetben a bírósági ítélet egyfajta világi értékek és közbeszerzési szabályok figyelmen kívül hagyását célozta kijavítani.
Herman János: Kis elmélkedés a Nyugatról és a demokráciáról
Sötét napok köszöntenek ránk, amikor a Nyugat szilárd pontjainak ingatag helyzetét kell megítélnünk. A Szabadságszobor képe szimbolikusan jelenik meg előttem, ahol fájdalmasan látom a letűnő fényt és a vajúdó Nyugatot. Az amerikai politikai válság jelképesen jelenik meg nálunk, a Nyugat peremén élők számára is, fokozva a liberalizmus megőrzésének kérdéseit mindkét parti oldalon.
Kontra Miklós: Az Értelmező Szótár kálváriája
Karsai László említi, hogy a Kádár-korszakban kevés könyvet kellett betiltani, azonban az öncenzúra és a szerkesztői kontroll már elegendő volt, hogy a nem kívánt tartalmak eltűnjenek. Az Értelmező Szótár kapcsán bemutatom, hogy itt nem tiltásról, hanem a manipulált újra nyomásos technika alkalmazhatatlanságáról van szó. Az Akadémiai Kiadó műve, az Értelmező Szótár, amely az 1959–1962 között kiadott és a magyar nyelv alapvető referenciaforrásának számít, hasonlóképpen kiemelkedő szerepet kapott. A szótárszerkesztés Országh László vezetésével zajlott, és nélkülözhetetlenné vált a szakmában.
Főkép forrása: 24.hu
