Ázsiai és európai hunok genetikai összefüggései: Új kutatási eredmények
A belső-ázsiai hunok, más néven Hsziungnu Birodalom, a Kr.u. I. században eltűnt a történelem színpadáról, ám a 370-es években egy, magát hunnak nevező népcsoport átlépte a Volgát, és gyorsan meghódította Kelet-Európát. Az V. század elején Bleda (Buda) és Attila a Kárpát-medencét tették meg az új Hun Birodalom központjának.
Közel 250 éve heves vitát vált ki a tudományos közösségben, hogy a két különböző korszakban és térben létező hun állam között valóban fennáll-e kapcsolat. Az ELTE régészeinek és antropológusainak közreműködésével zajló HistoGenes projekt keretében egy nemzetközi kutatócsoport genetikai vizsgálatokkal bizonyította a feltételezett kapcsolatot.
A kutatók több Hsziungnu leszármazottat azonosítottak a Kárpát-medencében, Attila hunjai között. Közöttük néhányan magas rangú ázsiai ősökkel bírtak. Az eredményeket az amerikai Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban tették közzé, és Dr. Rácz Zsófiát, az ELTE Régészettudományi Intézet docensét, a tanulmány első szerzőjét kérdeztük az eredményekről.
Egyesített név, eltérő eredet?
A Hsziungnu Birodalom körülbelül Kr.e. 200 és Kr.u. 100 között létezett, főként a mai Mongólia területén. Bukása után sok csoport Észak-Kínában telepedett le, ezzel beolvadva a kínai történelembe. A "hun" elnevezés a kínai "hsziungnu" európai változata, így a birodalom neve is Hun Birodalomként ismert.
A hunok ázsiai mivolta a történelem homályába veszett. A IV. század végén azonban újra megjelentek a forrásokban: a kortársak is rejtélyes népnek tartották őket, és úgy tudjuk, a Kaszpi-tengertől keletre fekvő területekről érkeztek.
Történelmi és genetikai kapcsolódás
Rácz Zsófia rámutatott: "A népesség európai hunokként ismert, névleg a latin és görög forrásokból ismert népnév révén." Joseph de Guignes francia orientalista már 1776-ban felvetette, hogy az ázsiai hunok azonosíthatók az európai forrásokban említett hunokkal, de régészeti és történelmi eszközökkel ezt sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehetett.
A kutatók az anyagi kultúra, rítusok, temetkezési szokások eltérésein felülemelkedve genetikai kapcsolatokat kerestek. Az összehasonlított minták közül 35 új, emberi maradványokból vett minta többnyire a Kárpát-medencéből és Kazahsztán temetőiből származott.
Genetikai eredmények
A kutatók 100 egyént tudtak egy genetikai hálózatba sorolni, ahol bizonyították a közös leszármazást. Magyarországi szempontból különösen érdekes, hogy öt, a Kárpát-medencében eltemetett személyt ázsiai hun előkelőkhöz kapcsoltak, néhányat közülük pedig kazahsztáni mintákkal is össze tudtak kötni.
Bár izgalmas lenne egy Ázsiából Közép-Európába vezető hun vándorlási útvonalat meghatározni, a jelenlegi mintaállomány nem elegendő ehhez. Azonban az eredmények új alapot adnak a régészet és a történettudomány számára a hunok történetének további kutatásához.
Főkép forrása: 24.hu
