Az ember mindig érdeklődik, hogy „Kinek adod át a stafétabotot?” Ez a kérdés engem is bosszant. Nincs egyetlen fáklya. Sok fáklya van – és én a saját fáklyámmal más fáklyákat gyújtok meg. Nem kellett volna lennie egy „első” Gloria Steinemnek, és nem is lesz utolsó” – mondta egy 2015-ös interjúban Gloria Steinem, amikor a New Yorker riportere az örökségéről kérdezte.
Az újságíró és feminista ikon szerdán, 92 éves korában halt meg New York-i otthonában. Steinem neve gyakorlatilag szinonimájává vált a nők jogaiért folytatott küzdelemnek, és egészen haláláig felszólalt a számára fontos társadalmi ügyekben – a nők abortuszhoz való jogától kezdve a munkahelyi egyenlőségig. Háborúellenes aktivistaként is ismert volt, ahogy az LMBTQ-jogokért is kiállt – akkor is, amikor azok még bőven tabunak számítottak. Steinem haláláig aktív maradt: rendszeresen szervezett beszélgetőköröket a lakásán, memoárja megjelenését viszont már nem érhette meg: az An Unexpected Life című könyvét várhatóan szeptember végén publikálják.
Úgy élt, ahogy ő akarta
Gloria Marie Steinem 1934 márciusában született az Ohio állambeli Toledóban. Az aktivizmus gyakorlatilag a vérében volt: nagyanyja a nemzeti női választójogi egyesület egyik vezető tisztségviselője volt, a 30-as évek közepén pedig zsidó családtagjait segített kimenteni Németországból. A kis Gloria gyerekkorában sokat volt úton: a régiségkereskedő szülők miatt a család egy lakókocsiban élt. Anyja törékeny mentális állapota miatt gyakorlatilag ki-be járt a különböző szanatóriumokba – mindez a szülők házasságát is megviselte, ami aztán a válásukhoz vezetett, amikor Gloria tízéves volt. Ezután jobbára ő gondoskodott depressziós anyjáról.
Steinem későbbi elmondása szerint sokat adott aktivista szemléletéhez az, hogy gyerekként látta, hogyan bánik a társadalom anyjával, és úgy általában a nőkkel. Szerinte az, hogy anyja egy állást sem tudott hosszabban megtartani, a dolgozó nőkkel szembeni elutasításból is fakadt, de az orvosok felől érkező közönyös hozzáállás is hozzátett későbbi törekvéseihez. 1956-ban a massachusettsi Smith College-ban, egy kizárólag nőknek szóló bölcsészettudományi főiskolán szerzett diplomát állam- és közigazgatási szakon – ez akkoriban még meglehetősen szokatlan szakirány volt a nők számára. A diploma megszerzése után Londonba utazott: akkor és ott, 22 évesen szembesült vele, hogy akarata ellenére teherbe esett. Akkoriban az abortusz még bőven illegális volt: ahogy később írta, a „puszta szerencsének” köszönhetően talált egy londoni orvost, aki segített neki megbízható szakembert találni.
Közel hatvan évvel később megjelent, My Life on the Road című önéletrajzi könyvében is írt terhességmegszakításáról. Mint írta, dr. John Sharpe óriási kockázatot vállalt azzal, hogy abortuszra utalta az Indiába tartó, eljegyzését éppen felbontó amerikai lányt. Steinem szerint az orvosa két dolgot ígértetett…
—
Az eredeti cikk hosszabb, mint amit a rendszer engedett fordítani. Ha részekben vagy teljes egészében szeretné a fordítást lekérni, kérjük, jelezze!
Főkép forrása: telex.hu
