Egy viking kalandornő, aki két hajótörés sem állított meg abban, hogy áthajózzon Amerikába, és ott megszülje az első bevándorlóbébit
A történelemből sokan megtanulhatták, hogy az újkor 1492-ben kezdődött el, mert Kolumbusz Kristóf akkor fedezte fel az Újvilágot.
Bár a legendák szerint már ír szerzetesek is partra szálltak Új-Fundlandon, a régészetileg is megerősített tény, hogy vikingek már egészen biztos jártak Észak-Amerikában, méghozzá fél évezreddel Kolumbusz előtt.
Bárhogy volt is, nem ők voltak az utolsó vikingek, a megjárták Amerikát.
985 körül született Izland nyugati részén, felmenői között voltak egy dublini viking királynő, Bölcs Aud szolgái is, így némi kelta vér is csörgedezett ereiben.
A Vörös Erik sagájában Gudridnak is nagy szerepe van, akár az ő neve is szerepelhetne a címében.
Az első nagyobb útját 15 évesen tette meg, amikor apjával áthajóztak Grönlandra. A hajósók fele nem élte túl az utazást, és végül el sem érték céljukat, hajótörést szenvedtek egy Grönland melletti szigeten.
Gudrid Grönlandon megismerkedett a kettes számú férjével, Thorstein Eriksonnal, aki szintén Erik fia volt.
Azonban a falut elérte valamilyen járvány, és rengetegen meghaltak.
Gudrid harmadjára is megházasodott, hozzáment az izlandi Thorfinn Karlsefnihez, és rábeszélte, hogy induljanak meg nyugatra.
El is értek Észak-Amerikába, azaz Vinlandra, ahogy Leifék elnevezték a vadszőlőről, amit ott találtak.
Gudrid itt megszülte az első európai gyereket, aki az Újvilágban látta meg a napvilágot: a kis Snorri Thorfinnsont.
Az expedícióban 60 férfi és 5 nő vett részt, és mivel hosszabb távra terveztek, néhány jószágot is áthajóztattak az óceánon.
A grönlandiak sagája szerint Gudrid egyszer találkozott egy őslakos nővel, akit szintén Gudridnak hívtak.
A telepeseknek az időjárás sem kedvezett, és teljesen el voltak szigetelve a civilizációjuktól, ezért három év után feladták a dolgot, és amerikai egzotikumokkal megpakolva visszahajóztak először a norvég királyhoz, ahol eladták értékes áruikat, majd Gudridék hazatértek Izlandra, és egy Skagafjordi farmon telepedtek le.
Thorfinn szerencsésebb volt, mint elődje vagy elődei, és idős korában halt meg.
Amikor Snorri megházasodott, Gudrid megkérte, hogy építsen egy templomot, majd elzarándokolt Rómába – többnyire gyalogolva.
Az 1939-es New York-i Világkiállításkor kapott egy szobrot, ami ma is látható Izlandon.
A borítókép forrása: telex.hu
