Hargitay András: A Kudosz és a Csalódás Története

Hargitay András a magyar úszás egyik ikonikus alakja, aki 1972-es belgrádi világbajnokságon való győzelmével tette le névjegyét. A 16 éves fiatal a 400 méteres vegyesúszásban bronzérmet nyert, majd 1973-ban ő lett Magyarország első világbajnoka ezen a versenyszámban. Két évvel később, Caliban sikerült megvédenie a címét, és sikerült egy világcsúcsot is felállítania az Európa-bajnokságon, 4:28,89 idővel. 1975-ben megválasztották az év sportolójának.

Az 1976-os montreali olimpiára érkezve Hargitay nem számított abszolút favoritnak. Az amerikai Verrasztó Zoltán szenzációs 4:26,00-s világrekordja előzetes kétségeket keltett. Széchy Tamás edző hangoztatta, hogy Hargitay, Verrasztó és Sós Csaba az esélyesek, de az olimpiai eredmények mást mutattak.

A verseny előtti Budapest Bajnokság során Rod Strachan 4:26,79-es időt úszott, ami komoly figyelmeztető jel volt a magyar csapat számára. Hargitay, aki az amerikai bajnokság után úgy tűnt, jó formában van, a verseny során végül csalódottan zárta 400 méteres vegyesúszását. „Amikor a szovjet Szmirnov is elment mellettem a mell végén, igazából megtörtem,” emlékezett vissza.

A verseny után Hargitay nem kereste a felelősöket, tudta, hogy saját teljesítménye határozta meg az eredményt. „Javítottam a legjobb időmön, de mások sokkal többet fejlődtek,” mondta keserűen. Az olimpia utáni lelki megpróbáltatásokat is át kellett élnie, hiszen a kudarc után a hazautazás okozta feszültség még nehezebbé tette számára a helyzetet.

A magyar sajtóban a győztes Strachan edzőjének, Jon Urbancheknek a szerepe is tabunak számított, hiszen az amerikai bajnok egy magyar származású edző tanítványa volt. Urbanchek, aki Miskolcon született, disszidált, és sikerei sokáig elmaradtak a magyar közvélemény figyelméből.

Hargitay pályafutása tovább folytatódott, és az 1980-as olimpián újra lemaradt a dobogóról. Azóta állatorvosi diplomát szerzett, és több alkalommal szolgált a válogatott kapitányaként, legutoljára a 2016-os riói olimpián.

Mai napig az úszás iránti szenvedély és a sport iránti elkötelezettsége az, ami irányítja életét. „Ahol vagyok, oda gyüttem, ez tölti ki az életemet,” tette hozzá a kapott képesítőkről.

Hargitay András története nem csupán a sport, hanem az emberi kitartás és alázat fényes példája, amely a fiatal sportolók számára is inspirálóan hat. A montreali olimpia emlékét évek múltán is őrzi, tanulsága pedig örökkévaló.

További részletek a montreali olimpiáról itt találhatóak: Montreali sorozat.

Főkép forrása: telex.hu