Hősies mentés Ausztráliában: 13 éves fiú úszott a partra, hogy megmentse családját
Péntek délután egy négyfős család izgalmas kajakozásra indult Ausztrália nyugati partjainál, a Geographe-öbölben. Az időjárás azonban gyorsan megváltozott, és az erős szél miatt a csónakjaik a nyílt óceánra sodródtak. Az édesanya, Joanne Appelbee kétségbeesésében arra kérte 13 éves fiát, Austint, hogy ússzon a partra segítségért.
Austin négy órán át úszott, mire végre partot ért, ahol értesítette a hatóságokat. A családot végül sikeresen kimentették a tengerből. Joanne később elmondta, hogy élete legnehezebb döntése volt fiát segítségért küldeni.
A 47 éves Joanne a 13 és 12 éves fiával, valamint 8 éves kislányával péntek délután a sekély vízbe szálltak vízi járműveikkel. Az erős szél azonban felkapta a kajakokat, és a család egyre messzebb sodródott a parttól. Joanne szerint a gyerekek „kicsit túl messzire merészkedtek”, ami egy gyors eseménysorozatot indukált. Elvesztették az evezőket, és a helyzet egyre súlyosabbá vált.
A nő végül Austint választotta, tudva, hogy ő a legjobb úszó a családban. A fiú egy felfújható kajakkal indult a partra, de az hamar megtelt vízzel, így a fennmaradó négy kilométert úszva tette meg. Délután hat órakor partot ért, majd sprintelt a legközelebbi telefonhoz, hogy értesítse a mentőket. Higgadt hangon kérte a segítséget: „Helikopterekre, repülőgépekre és hajókra van szükségem, a családom a tengeren van.”
Miután értesítette a hatóságokat, kimerültség miatt összeesett, és kórházba szállították. Eközben Joanne és gyerekei, Beau és Grace a vízben próbáltak túlélni. Amitől Joanne tartott, hogy Austin nem éri el a partot, hamar pánikot okozott benne.
A keresőcsapat végül este 9 óra körül találta meg a családot, körülbelül 14 km-re a parttól. Joanne elmondta, hogy csak akkor tudott megnyugodni, amikor megerősítették, hogy Austin is partot ért.
Austin, aki szintén a kórházban volt, soha nem felejti el, hogy a mentők megérkeztek, és a rendőrök örömében ugráltak. Végül Joanne-t, Beaut és Grace-t kisebb sérülésekkel kezelték, majd hazatérhettek. Austin mankóval tért vissza az iskolába, hiszen a lábai még mindig fájnak, de szerénységgel kijelentette: „Nem tartom magam hősnek, csak megtettem, amit meg kellett tennem.”
Ez a történet nemcsak a családi összetartásról, hanem a hősies cselekedetekről is tanúskodik, amelyek a legnehezebb helyzetekben is születhetnek.
Főkép forrása: telex.hu
