A középkori filmek varázsa: Miért imádja Hollywood a középkort?
Az 1890-es évek jelentős évtizednek bizonyultak William Wallace, Oroszlánszívű Richárd és Jeanne d’Arc emlékezete számára, mivel ekkor bontakozott ki az a művészeti forma, amely rendkívüli történetüket azóta a világ közönsége elé tárta: a mozgókép. Az új médium úttörői gyorsan eljutottak az egyfelvételes újdonságoktól a rövid narratívákig, majd az egyórás vagy annál hosszabb filmek elkészítéséig. Eközben több ezer igények alapján kialakított forgatási helyszín épült fel Amerikában, Európában és másutt is, a 19. század legvégén új iparág született.
Ez az iparág rendkívül sztoriéhes volt, ezért a 20. század hajnalán már sok történetet a régmúltból bányászott elő. A „középkori témájú film” mint műfaj nem létezett úgy, mint a western vagy a „szandálos-kardozós” filmek. Az elmúlt 130 év azonban a középkor által ihletett filmek özönének volt tanúja, ezek alapját valós személyek vagy események képezték; középkori legendák ihlették őket; vagy – ha kiterjesztjük a definíciót – középkori vonásokat hordozó elképzelt világokban játszódtak.
A középkori filmek és a romantikus nacionalizmus
Az a kultúra, amelybe a mozgókép-technológia beleszületett, a késő romantikus európai nacionalizmus volt. A korai filmek zenéje és a színészi játék is magán viselte ezt a hatást, amely a modern közönség szemében gyakran melodrámai hatást kelt. Kiviláglik a filmkészítőknek a hősiességről, a nemzeti érzésről és a romantikus szerelemről alkotott elképzeléseikből is.
Ezek a jellemzők világosan felismerhetők A Nibelungokban, amely 1924-ben készült. Fritz Lang kétrészes filmeposza a magas, szőke sárkányölő Siegfriedről, a szépséges Kriemhild iránti szerelméről és tragikus haláláról, majd Kriemhild bosszújáról szól. A filmnek külön komponált zenéje van, az angol filmbemutatót a Royal Albert Hallban tartották, a Londoni Filharmonikus Zenekar közreműködésével. A színészek a modern színjátszástól idegen, eltúlzott gesztusokat alkalmaznak, a film hősi germán hangvétele miatt is a nácik egyik kedvence lett. Lang, a rendező, aki részben zsidó származású volt, 1934-ben kivándorolt Hollywoodba.
Külső fenyegetések és a nacionalizmus
Sok középkori témájú filmet harsány és hangsúlyos nacionalizmus jellemez. Az El Cidben a címszereplő „Spanyolországért” harcol, az A rettenthetetlen (1995) nacionalizmusa pedig féktelen, és még a Skót Nemzeti Párt támogatottságának hirtelen meglódulását is a film javára írták. A nacionalizmus ezekben a filmekben defenzív, külső fenyegetésre reagál. Laurence Olivier V. Henrikje kivétel, mivel 1944-ben készült, amikor egy franciaországi angol invázió hősies színben tűnhetett fel.
Keresztes háborúk a filmvásznon
A keresztes háborúk témája sosem talált igazán szerencsés feldolgozásra a filmen. A filmesek arra jöttek rá, hogy a militáns kereszténységet bemutató filmek kétséges közönségsikerrel járnának. A középkori témájú filmeknél a keresztes háború gyakran csak az „összeesküvés” eszköze, hogy egyes szereplőket eltávolítson a színről, kétségeket támasztva szeretteikben, hogy életben vannak-e vagy sem. A filmkészítők igyekeztek a keresztes háborúk ábrázolását narratív ködbe burkolni, ahogy ez Ridley Scott Mennyei királyság című filmjében is látható.
Szerelmi háromszögek és nők szerepe
Sok középkorban játszódó film alapját inkább az irodalom képezi, mint a történelem, és ezekben nagyobb szerep jut a nőknek. Az Artúr királyról, Ginevráról és Lancelotról szóló történetek több közös vonásuk van a modern polgári regényekkel. Jeanne d’Arc története az egyetlen filmtéma, amelyet teljes mértékben egy nő ural. Az ő élettörténete számos filmművészeti alkotást inspirált, melyek közül Carl Theodor Dreyer 1928-ban készült Jeanne d’Arc szenvedései című filmje az egyik legemlékezetesebb.
A történelem és a film egymásra hatása
A legtöbb történelmi filmnél felmerül a kérdés: mennyire pontos? A középkor-történészeket néha irritálják a kirívó abszurditások, ám a pontosság kérdése azért számít, mert a film alkotója ezekkel a történetmeséléssel közelíti meg a tárgyat. Ahogy A rettenthetetlen mutatja, nem azért kell középkori témájú filmeket néznünk, hogy abból tanuljuk meg a középkor történelmét, de azok a képsorok, amelyeket látunk, beindíthatják a képzeletünket és egész életünkben velünk maradhatnak.
TXT: Boross Anna
Főkép forrása: 24.hu
