Kádár János és a harmadik erő felemelkedése
Hiába tekintette mindenki szürke eminenciásnak, Kádár János a párt- és állami vezetés szűk körébe tartozva nem kerülhette el a sorsát: 1951. április 20-án letartóztatták. A moszkovita „öregek” és a hazai kommunisták közti leszámolás áldozatává vált, pere gyakorlatilag a Rajk László elleni eljárás folytatása volt. A népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, valamint kémkedés és hazaárulás okán életfogytiglani börtönt kapott. Összesen három évet töltött a rácsok mögött, a Sztálin halála után kezdődő változásoknak és az új kormányfő, Nagy Imre által elindított enyhülésnek köszönhette szabadulását. Rehabilitációját az a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő végezte, akik annak idején a koncepciós perét vezényelték.
Szabadulása után Kádár János azonnal Rákosihoz sietett, hogy biztosítsa a nagyvezér jóindulatát, és miután újra tegeződtek, elfogadta a XIII. kerületi párttitkári posztot. Magánélete visszatért a régi kerékvágásba, kárpótlást kapott, és visszaköltözhetett a rózsadombi villába. A történet folytatásában egyre erősebben haladunk az 1956-os forradalom felé. Kádár ügyes taktikázással egyfajta harmadik erő lett Magyarországon, miközben egy hangfelvétel miatt zsarolhatóvá vált.
Kádár a külvilág eseményeitől hermetikusan elzárva élte börtönéveit, így szabadulásakor, 1954 nyarán egy teljesen új politikai térben találta magát. Sztálin 1953. március 5-én meghalt, és ettől kezdve a magyarországi eseményeket a Nyikita Hruscsov, Lavrentyij Berija, Georgij Malenkov és Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) „erős embereinek” versengése határozta meg. Magyarország gazdaságilag a csőd szélére sodródott, amiért a szovjet felsővezetés egyértelműen Rákosit hibáztatta. Rákosi végül Moszkvában Nagy Imre ellen hangolta az SZKP vezetőit, amellyel rövid távon sikeres is volt, de helyzetét továbbra is fenyegette a desztalinizáció.
Kádár e közben Rákosi mellett állt, annak ellenére, hogy Rákosi „jóvoltából” megalázták és börtönbe zárták. A párton belül jogtalanságokat és erőszakot meg akarta szüntetni, de a hatalom megtartása érdekében mégis támogatta a kommunista pártot. A pártapparátus csalódott tagjai, mint Apró Antal, Kiss Károly, Gáspár Sándor, Nógrádi Sándor, Biszku Béla és Kállai Gyula, fokozatosan Kádár János köré csoportosultak.
Kádár a hadseregben végzett képzésével és orosztanulással készült a jövőre, miközben Rákosi köréből óvatosan eltávolodott. Kádár ügyesen taktikázott: bírálta a jogtalanságokat, de nem érintette a Rajk-ügyet, hogy elkerüljön egy esetleges konfliktust Rákosival. Az 1956-os forradalom előtt a szovjet pártvezetés változásokat szorgalmazott Magyarországon, és így Kádár János egyre komolyabban merült fel, mint a leendő vezető.
Sorozatunk következő részében részletesen bemutatjuk Kádár János felemelkedését és az 1956-os forradalom eseményeit.
Főkép forrása: 24.hu
