Kádár János Küzdelmei az Illegális Kommunista Mozgalom Éveiben
Egy jelentős békepárti tüntetést követően, 1942 tavaszán és nyarán újabb hajtóvadászat indult az illegális kommunisták ellen. A helyzet gyorsan súlyosbodott, és a letartóztatási hullám után olyan per következett, amelyben halálos ítéletet, valamint több életfogytiglani és súlyos börtönbüntetést szabtak ki. Csermanek János, akit később Kádár János néven ismerünk, szintén veszélybe került, ezért mentora, Goldmann György szobrászművész tanácsára illegalitásba vonult. Hamis okmányokkal Kádár János néven bujkált, folyamatosan váltogatta a lakhelyét, és nem tarthatott kapcsolatot szeretteivel.
Kádár „főállású illegális kommunistaként” továbbra is részt vett a mozgalomban, a párttól kapott pénzből élt, ennek egy részét pedig édesanyjának juttatta el. Sorozatunk előző részében, amely történészekkel készült beszélgetések alapján foglalja össze Kádár János életét, ezekről a nehéz időszakokról is szó esett, visszaemlékezésekkel és háttérinformációkkal együtt.
Beszélgetőpartnerünk Dr. Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Kutatási Osztályának vezetője és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatási projektjének munkatársa. Az alábbiakban Kádár János „dupla illegalitásáról”, küzdelmeiről és az ezzel járó feszültségekről olvashatunk, amelyek miatt később társai gyávasággal vádolták, sőt perbe is fogták.
Vakon Dolgozott
Az 1942-es nagy lebukás szinte teljesen felszámolta a törvényen kívüli kommunista pártot: alig egy-két tucat tag maradt szabadlábon, akik továbbra is külön sejtekben, konspirációs szabályok alapján dolgoztak. Ezen kis csoportok életét és kapcsolattartását Kádár János szervezte, aki ekkor már a négytagú Központi Bizottság tagja volt. A párt tevékenysége azonban minimálisra csökkent, mivel a vezetők többsége börtönben ült, és a Szovjetunióval fennálló hadiállapot miatt teljesen megszakadt a kapcsolat Moszkvával.
Kádár gyakorlatilag vakon dolgozott, kitalálva, mi lehet az aktuális szovjet irányvonal, miközben a párt tarthatatlan elvárásai újabb és újabb kihívások elé állították.
Később Mindketten Pórul Jártak
A kommunista mozgalom egyre nehezebb időszakokat élt át, Kádár pedig egyre magasabbra emelkedett a hierarchiában, míg végül 1943-ra az illegális kommunista párt első titkári pozícióját szerezte meg, együtt dolgozva Péter Gáborral. Találkozót szervezett Szakasits Árpáddal, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőjével, hogy biztosítsa a kommunista mozgalom „jogfolytonosságát” a háború lezárulta utánra. Azonban az együttműködés végül meghiúsult, és később mindketten keserűen megbánták ezt a találkozót, mivel Rákosi őrült diktatúrája alatt vádpontként is szerepelt az elleni perben.
Kétfrontos Támadás a Békepárt Miatt
1943-ban Kádár kitalálta, hogy színleg megszüntetik a kommunista pártot, és Békepárt néven új szervezetet hoznak létre. Ezt látványosan új lendületet adott a kommunista párt szervezésének, de felháborodást keltett a börtönben ülő hazai elvtársak és moszkoviták körében is. Később, 1952-es perében a Békepárt megalapítása máig bántotta, mert életében ezt nagyobb szégyenként élte meg, mint amikor feladta társait.
Hihetetlen Szerencséje Volt
Kádár Jánost 1944 áprilisában, miközben Lupták János álnéven utazott, katonaszökevényként tartóztatták le, és a Conti utcai börtönbe zárták. Hihetetlen szerencséje volt, hiszen ha valós kilétére fény derült volna, szinte biztos, hogy kivégzik. Végül a nyilas puccs után, 1944 novemberében sikerült megszöknie a börtönből, majd visszatért Budapestre, ahol folytatta az illegális munkát.
Összegzés
Kádár János élete tele volt kihívásokkal és feszültségekkel az illegális kommunista mozgalomban. Miközben folyamatos bujkálásban és életveszélyben élt, különféle elvtársak szemében gyávasággal vádolták, ami miatt később perbe is fogták. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, vajon Kádár döntései valóban menekülés vagy hősiesség motiválták-e, ám végül mindezek a történelem homályába vesznek.
Sorozatunk következő része Kádár életének további fordulatait tárja fel.
Főkép forrása: 24.hu
