Kenesei István: Búcsú Csák Jánostól

Csák János a második Orbán-kormány megalakulásától számítva az ötödik – nevezzük kultusz- vagy vegyesfelvágott-ügyi – miniszter volt, aki a hol összevont, hol szétválasztott sokféle portfóliót szolgálta, amit a kormányfő éppen rátestált. Ha meggondoljuk, hogy a belügy-, a pénzügy- vagy a külügyminiszterhez képest milyen bizonytalan élete van egy ilyen változó nevű és feladatú tárca urának, tulajdonképpen nem is érthető, mi késztethet embereket, hogy elvállalják a posztot.
Csák úgy gondolta, a Kulturális és Innovációs Minisztérium jól van összerakva: a kultúra, a felsőoktatás, a tudomány, az innováció, a családügy és a szakképzés összetartozik, és erre tavalyi akadémiai beszédében a „jövő minisztériumaként” hivatkozott, a miniszterek bemutatásakor elhangzott jellemzést megismételve. (Ami persze problémás, mert lényegében minden tárca a jövővel foglalkozik, hacsak a kormány alá tartozó VERITAS történeti intézetből nem csinálnak egyszer minisztériumot.)
Mi ez?
Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes
Csák kívülről jött, mind az államigazgatást, mind az előbb felsorolt területeket tekintve: üzletemberként, majd londoni nagykövetként a portfóliója iránt csak vonzalma lehetett, de rálátása nem, viszont volt személyisége, megjelenése és stílusa, ami üdítő változást jelentett Kásler bumfordi szaktudományi kotnyeleskedéseihez és Palkovics bosszantóan faragatlan viselkedéséhez képest.¹ Jóllehet parlamenti bemutatkozásakor összekeverte, hogy az Odüsszeiában a szirének mellett elhajózva kinek a fülébe került a viasz,² mindjárt megnyert magának több rektort, sőt az MTA elnökét is, hiszen, ellentétben elődjével, aki semmibe vette őket, az első hívásra leült velük tárgyalni, megadva nekik a hivatalukkal járó megbecsülést.
¹Minisztersége (valamint Covid és háború) előtti nézeteit ebből az interjúból lehet megismerni.
² HVG: A kultúráért lesz felelős, de az Odüsszeiára rosszul emlékszik Csák János
Gadó Gábor: Beszervezési kísérlet
Vajon akkor követ el hibát egy civil szervezet, ha eleget tesz a Szuverenitásvédelmi Hivatal („Hivatal”) megkeresésének, vagy inkább, ha ellenszegül a neki címzett, az alkotmányos jogokkal összeegyeztethetetlen előírásnak? A Transparency International Magyarország („TI Magyarország”) és az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft. („Átlátszó”) ellen júniusban indított vizsgálat teszi sürgetővé a kérdés megválaszolását. A TI Magyarországnak és az Átlátszónak 30 napon belül döntenie kell, hogy az engedelmesek vagy az engedetlenek útját választják-e.
Nem vitás, hogy az ügyben ez a legfontosabb kérdés. Vállalja-e a két szervezet és nyomukban a később sorra kerülők a polgári engedetlenséget vagy tudomásul veszik, hogy működésükről, kapcsolataikról az állam gyakorlatilag korlátlan tájékoztatást igényel. A TI Magyarország jogi igazgatója a Népszavának arról beszélt, hogy a levél 62 pontjának zöme olyan adatok szolgáltatására vonatkozik, amelyek hozzáférhetők a szervezet honlapján. Ligeti Miklós megjegyezte: „Természetesen segíteni fogunk a hivatalnak eligazodni a honlapunkon.” (Lásd erről nepszava.hu)
Mellár Tamás: Gazdaságpolitikai elégtelen
Az oktatás és egészségügy lerontása azzal a következménnyel járt, hogy az orbáni gazdaságpolitika csapdahelyzetbe került. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az eddig folytatott extenzív gazdasági növekedés nem tartható, hiszen elfogytak az anyagi-pénzügyi források és a munkaerő.
Váncsa István: Szegény Szuhi
Mindenki megnyugodhat, a Szuverenitásvédelmi Hivatal (Szuhi) feladata magaslatán áll, ébersége nem lankad. A Szuhi jogkörei valójában nem igazán vannak, dolga annyi, mint az őrkatonáé ötven évvel ezelőtt. Az igazi probléma akkor van, ha a Transparency Internationalhez hasonló szereplők vannak terítéken, mert ilyenkor a hivatal 62 kérdéses űrlappal segít "felderíteni" a szervezetet, noha a válaszok a TI honlapján elérhetők.
Főkép forrása: 24.hu











