A Kérészek Szerepe az Ökoszisztémában: Kriska György Új Filmje
A kérészek látványos rajzása és a dunavirágzás vagy tiszavirágzás sokakat elbűvöl, de vajon tudják-e, milyen fontos szerepet játszanak ezek az élőlények az ökoszisztémában? Kriska György biológus, az ELTE Természettudományi Karának docense és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója legújabb filmjében, az „Ezerarcú víz – Kérészek nyomában” című alkotásban a kérészekre leselkedő veszélyek mellett ökoszisztéma szolgáltatásaikat is bemutatja. A film premierje május 22-én, a biológiai sokféleség napján esedékes, amelyre szeretettel hívja fel a figyelmet.
A kérészek minden víztípusban megtalálhatók, ám az áramló víz az igazi élőhelyük. A klímaváltozás következtében megváltozott vízjárás kedvezőtlen hatással van életükre. A patakokban lezajló villámárvizek például eltávolítják a meder algabevonatát, ami a kérészek fő táplálékául szolgál. Bár keresztgátakkal próbálnak vízmegtartást és a víz lassítását elérni, a gátak mögött gyakran akkora hordalékfelhalmozódás áll fenn, ami más alacsonyabb rendű élőlények életfeltételeit is tönkreteszi. Nyáron, a gátak előtt gyakran kiszáradt mederszakaszok képződnek.
A kérészek eltűnése nemcsak az ökoszisztémára, hanem az emberekre is súlyos következményekkel jár. Fontos szereplői a felszíni vizek tisztítása és az ivóvíz szűrése terén. A folyók medrében található kolmatált rétegbe U alakú járatokat fúrnak a dunavirág lárvák. Amikor a víz ezen a rétegen keresztül átszivárog a talajba, a lárvák biológiai ventilátorokként működnek, táplálékszemcséket fogyasztanak, míg ürülékük oxidáló szerként funkcionál. Emellett más rovarok, például az árvaszúnyogok lárvái is hasonló feladatokat látnak el, szerves szennyeződések kötésével. Ha a medrek elszennyeződnek, a kérészek nem tudják betölteni szűrő szerepüket, ami az ivóvízbázisok veszélyeztetéséhez vezet.
Sajnos a kérészeket számos ember által létrehozott veszély fenyegeti. A dunavirágok rajzásakor a világítások csapdába ejtik a nőstényeket, akik így a folyók helyett a fényforrások felé vonzódnak, halálos táncot járva ahelyett, hogy petéiket leraknák a folyók felett. Az aszfaltutak és nagy üvegfelületek is megtévesztik ezeket a rovarokat, elterelve őket természetes élőhelyeikről. Kutatók már kifejlesztettek néhány eszközt, például fénysorompókat, amelyek segíthetnek mérsékelni a kérészek pusztulását. E fénysorompók, amelyek rövid hullámhosszú fényeket használnak, lehetővé teszik, hogy a rovarok tömegei a Duna felett maradjanak. Ilyen eszközt már telepítettek az Árpád hídon és a Tildy Zoltán hídon Tahitótfalunál.
Az „Ezerarcú víz” filmtrilógia második része ez a mű, az első, a „Hegyvidéki vízgyűjtők” című filmet szintén megtekinthetjük a Telex portálján. A film nemcsak a kérészek védelméről szól, hanem széleskörűen foglalkozik a kutatói lét és a környezeti problémák témáival is, emlékeztetve minket arra, milyen fontos a természet megóvása.
Főkép forrása: telex.hu












