Az Amphicar és a Kétéltű Autók Története
A harmincas évek végén már felmerültek a kétéltű autók ötletei, amelyek egyaránt használhatóak voltak szárazföldön és vízen. Ezen a területen azonban a legnagyobb előrelépést 1961-ben tette a New York-i Autószalon keretein belül bemutatott Amphicar 770. Az autót Németországban gyártották, a Quandt Group felismerve a benne rejlő lehetőségeket, gyártásba kezdett. A Volkswagen már a második világháború előtt dolgozott a Schwimmwagen projekten, amelyet a hadsereg is használt, de a forgalomba nem került.
Az Amphicar figyelembe vette a korábbi koncepciókat, és 1967-ig forgalomban volt. Az Egyesült Államokban jelentős eladások történtek, bár a Time Magazine újságírója nem volt elragadtatva tőle, mondván: „forradalmasították a vízbe fulladást”.
Bár a kétéltű autók nem bizonyultak ideálisnak egyik környezetben sem, azok számára, akik vízre szerettek volna szállni járművükkel, új lehetőségeket kínáltak. A Volkswagen 1983-ban, a második generációs Golf piacra dobásával úgy érezte, elérkezett az idő, hogy ismét gyártson egy úszó autót. A projekt kulcsszereplője Ernst Fiala, a bécsi születésű mérnök volt, aki 1973-ban vette át a Volkswagen igazgatótanácsának elnöki posztját.
Fiala 1979-ben kezdett el azon dolgozni, hogy a Golfot vízre is bocsássák. Csapatával három év alatt kifejlesztették a See Golfot, amely 1,8 literes, négyhengeres motorjával 150 lóerőt produkált. Bár nem kifejezetten vízi járműnek, közel 40 kilométer/órás sebességre volt képes.
A See Golf egyedülálló dizájnja két hatalmas úszó talpat kapott, amelyek hidraulikus szerkezettel emelhetőek és süllyeszthetőek voltak, megkönnyítve ezzel a vízre való belépést és a szárazföldi haladást. Az autó 140 km/h sebességre is képes volt aszfalton, míg a vízen álló sebessége nem tűnt rossznak a 40 km/h-val.
A karosszéria és a hajtáslánc vízellenállása érdekében zárva volt, míg a beltér vízálló bőrrel volt borítva. Fontos kiegészítő volt a vasmacska, amellyel le lehetett horgonyozni, és természetesen a hajócsavar, amely növelte az autó sebességét.
A See Golf 1983-as bemutatója előtt a kétéltű járművet a kieli kikötő közelében, valamint kisebb tavakon tesztelték. Míg a hatvanas években több mint három ezer kétéltű autót értékesítettek, a See Golfból nem áll rendelkezésre pontos adat az eladási számokról, hiszen célja egy szűk réteg igényeinek kielégítése volt.
A Volkswagen wolfsburgi múzeumában megtekinthetőek ezek az egyedi járművek, amelyek között a See Golf mellett található fából, kovácsolt vasból készült autók és a népszerű 3-as verzió is, amely a Bogarakat váltotta fel.
Főkép forrása: telex.hu
