Kijev pragmatizmusa és a béke kérdése
Kijev a háborús konfliktus közepette egy új narratívát kezdett tesztelni a nyugati támogató körök ingerküszöbén. Julija Mendel, Ukrajna korábbi elnökének szóvivője, egy interjúban felvetette, hogy nem várhatjuk el az ukránoktól, hogy életüket adják azért, hogy a nyugatiak később elkerüljék a konfliktust. Mendel érvei arra utalnak, hogy a háború mielőbbi leállítása fontos lenne, de az a feltételezés, hogy Oroszország racionális békekötésre hajlandó, alapvető tévedés.
Békét az életekért?
A nyugati közvélemény, sőt, Kijev számításai is arra irányulhatnak, hogy egy „humanitárius fegyverszünet” narratívával mérjék fel, átmenthető-e a támogatás. A költségvetés lefaragását és a gazdasági stabilitást egyaránt érintő béke elképzelése azonban valószínűleg szemben áll Oroszország kormányának érdekeivel.
A háborúval összefüggő kiadások, a hadiipar megerősödése és a katonai gazdaság Putin rendszerében alapvető stabilitást ad. A hadiipari megrendelések recesszió idején is fenntartják a GDP-t, míg a béke életbe lépése komoly gazdasági következményekkel járna.
A háború mint létfenntartó drog
Oroszország gazdasági helyzete éppen a háborús gazdaság révén stabilizálódik. A hadiipari megrendelések 40 százalékát védelmi célokra fordítják, és a háború leállítása jelentős szankciós következményekkel járna az orosz gazdaság stabilitására. Ráadásul a béke elzárná a pénzcsapokat a legszegényebb orosz régiókban, ahol a konfliktus finanszírozása eddig folytatódott.
A „puha alhas” térsége, Kaukázus és Közép-Ázsia, közben egyre inkább kiszorul az orosz befolyás alól, és a térségbe belépő török és kínai hatások felerősödnek. Kína gazdaságilag egyre inkább dominálja a közép-ázsiai államokat, miközben Oroszország a nyersanyagaival szemben folyamatos függőségben él.
Kínai dominancia
Peking nem katonai, hanem gazdasági eszközökkel terjeszkedik, egyre inkább függő helyzetbe hozva Oroszországot. Míg az orosz export jelentős része nyersanyagra épül, addig Kína technológiai és késztermékekkel látja el Moszkvát. A két ország közötti kereskedelem folyamatosan nő, de Oroszország hosszú távú stratégiai függetlensége erősen kérdéses.
A kijózanodás sokkja
Mendel és a nyugati békepártiak narratíva, noha logikusnak tűnik, a valós geopolitikai fejtegetések során utópiának bizonyul. Putyin Oroszországa nem azért harcol, hogy győztes legyen, hanem mert rendszere képtelen leállni. A békekötés nem csak a gazdasági kihívások elfogadását jelentené a hatalmi struktúra részéről, hanem a gyenge helyzetbe kerülés kockázatát is.
A nyugati és orosz érdekek ütközése közepette azonban nem szabad elfeledkezni a legfőbb áldozatról: Ukrajna népéről és az ottani mindennapi élmények könyörtelenségéről. Ahogy a geopolitikai játszmák folytatódnak, az igazi emberi szenvedés marad a háttérben.
Főkép forrása: telex.hu
