Lichter Péter: Az avantgárd kísérletezés mestere a magyar filmben

Lichter Péter talán az a magyar filmkészítő, akinek a munkái a legnagyobb számban jelennek meg a nemzetközi fesztiválokon. Honlapján számos egzotikus és kevésbé egzotikus helyszín található, ahol bemutatták filmjeit. Alkotásai között szerepel egy Hamlet-adaptáció, amely Hajdu Szabolcs narrációjával készült, és sajátos Poirot-feldolgozás is, Mácsai Pál főszereplésével. Legfrissebb műve, a „A dolog a koporsóban”, Drakula-témát boncolgat.

Lichter nem az a rendező, akinek filmjére a hagyományos mozikban vagy a Netflixen váltunk jegyet. Kísérleti filmes megközelítése a klasszikus narratívák elhagyásával, nyersanyagok roncsolásával és digitális manipulációval egyedi alkotásokat eredményez. Filmjei gyakran absztraktok, líraiak vagy szürreálisak, és többnyire képzőművészeti galériákban vagy filmfesztiválokon találkozhatunk velük.

„A kísérleti filmek nem a hagyományos történetmesélésre építenek, hanem a film formanyelvének új, gyakran feltáratlan lehetőségeit kutatják” – írja Lichter a jövőre megjelenő könyvében. Ezenkívül termékeny íróként is ismert, több filmes tematikájú kötet szerzője, és a Pécsi Tudományegyetem Filmtudományi Tanszékének adjunktusa.

Nemrégiben jelent meg „Hogyan tesznek boldoggá a kísérleti filmek?” című könyve, amelyben korábbi cikkeit és esszéit gyűjti össze. Ekkor derült ki az is, hogy a „A dolog a koporsóban” nemzetközi premierje a rotterdami fesztiválon várható. Interjúnkban a kísérleti filmek sorsáról, a folyamatos alkotás öröméről és a visszajelzések melletti elengedéséről beszélgettünk.

Az új Drakula-filmhez személyes kötődése is van, hiszen az alkotó gyermekként Coppola filmjén nőtt fel. Az analóg technikák használata, a kézműves megoldások gazdag, barokkos atmoszférát teremtettek, amely mély hatással volt rá.

Lichter Péter számára a kísérleti filmzés jellemzője a szabad formák keresése. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a klasszikus történetek fenntartása is fontos. A célja, hogy a filmjei egyszerre dekonstruktívak és hűek maradjanak az alapanyagnak.

A beszélgetés során Lichter rávilágít a magyar kísérleti film hagyományaira, az iparági keretekre és a művészet állami finanszírozására, ami lehetővé tette számára, hogy szabadon alkothasson. „A közeg nagyon érdekes, gyorsan változik, és a nemzetközi színtéren is kevés olyan művész létezik, aki hosszú távon megmarad a kísérleti filmek világában.”

A filmes barátai között érezhető a frusztráció, hiszen ők a hagyományosabb megközelítéseket követik, míg Lichter már régóta áttörte az üvegplafont a kísérleti filmes irányvonalban. „A kísérleti film készítése sokkal organikusabb, mint a hagyományos filmeké. Én fordítva működöm. Elkezdem az anyagot digitálisan vágni, és csak később írom meg a szövegeket” – magyarázza.

A dokumentumfilm és a narratív film közötti határvonal izgatja. A kísérleti filmek készítése sokkal közérthetőbb és könnyebb hozzáférni, mint a hagyományos filmes világban, ami különös szabadságot ad az alkotónak.

A jövőben new wave gótikus horrorfilmekkel szeretne kísérletezni, és továbbra is arra törekszik, hogy megőrizze az irodalmi és filmes hagyományokat. „Az irodalom még mindig megelőzi a filmet. Ez a kombináció pedig új lehetőségeket teremt számomra, amelyeket kutatok és kísérletezek” – zárja gondolatait.

Lichter Péter tehát nem csupán a magyar kísérleti film színe-javát képviseli, hanem folyamatosan keres új utakat és formákat, amelyekben a művészete és a közönség is gazdagodhat.

Főkép forrása: telex.hu