Lyndon B. Johnson: Az Amerikai Álom Megvalósítója, Akinek Az Emlékét A Vietnámi Háború Árnyékolta Be
Lyndon B. Johnson (1908–1973) az amerikai történelem egyik legdinamikusabb elnöke volt, aki nyers stílusával valósította meg azokat az elképzeléseket, amelyekről elődje, John F. Kennedy csak álmodott. Kennedy 1963-as meggyilkolása után Johnson, aki korábban alelnökként szolgált, átvette az elnöki tisztséget és sikerrel vitte véghez a polgárjogi törvénycsomagot. Ezen túlmenően jelentős erőfeszítéseket tett a nők esélyegyenlőségéért, bevezette a társadalombiztosítást, és egészségügyi támogatást nyújtott az idősek számára. Szívén viselte a szegénység elleni küzdelmet, célja volt, hogy senki ne nélkülözzön a világ leggazdagabb országában.
Az 1964-es elnökválasztáson Johnson óriási győzelmet aratott, amely lehetővé tette számára, hogy példátlan felhatalmazással folytassa ambiciózus programját, melyet „Great Society”, azaz „Nagy Társadalom” néven hirdetett meg. Sajnos azonban ezeket a reformokat jelentős mértékben visszavetette a vietnámi háború, amely elnöksége alatt komolyabb méreteket öltött, és eltérítette figyelmét az általa annyira fontosnak tartott szociálpolitikáról. Saját szavaival élve, elhagyta a Great Society-t, „az asszonyt, akit igazán szeretett, a háború kurvájáért”.
Ennek ellenére Johnson emlékezetét gyakran beárnyékolják a vietnámi konfliktus és annak következményei. Rob Reiner 2016-os életrajzi filmje, amelyben Woody Harrelson alakította az elnököt, rávilágít arra, hogy Johnson mennyire meghatározó szereplője volt az amerikai történelemnek. Kevés elnök tett annyit az „amerikai álom” megvalósításáért, mint Lyndon B. Johnson.
Johnson nemcsak eredményes vezető volt, de személyisége is lenyűgöző volt. A politikába kerülése után gyorsan a demokraták egyik legbefolyásosabb politikusa lett, amiben nagy szerepet játszott az úgynevezett „Johnson-kezelés” – egyfajta manipulációs technika, amellyel tárgyalópartnereit gyakran zavarba hozta és kényszerítette bele az általa kívánt döntések meghozatalába.
Miközben Johnson ki nem állhatta a Kennedy családot, különösen Bobby Kennedyt, aki „taknyos kis rohadéknak” nevezte, mégis megtartotta őt igazságügy-miniszterként JFK meggyilkolása után. Ez is mutatja, hogy politikai szempontból gyakran a pragmatizmus vezérelte, nem pedig az érzelmek.
Johnson elnöksége alatt a polgárjogi reformok, a szegénység felszámolására tett erőfeszítések és az egészségügyi reformok jelentős előrehaladást hoztak az amerikai társadalomban. Azonban az 1968-as elnökválasztás felé közeledve a vietnámi háború árnyékát nem tudta lerázni, és végül úgy döntött, hogy nem indul újra az elnöki posztért, ezzel befejezve egy kivételes, de sok tekintetben ellentmondásos pályafutást.
Főkép forrása: 24.hu
