Egyre gyakoribb jelenség, hogy kiszáradnak a hazai hegyi patakok, ami felkészületlenül éri élővilágukat, és csökkenti az ott élő egyedek és fajok számát. Öt évvel ezelőtt a korábban állandó vizű hegyi patakok mindössze 5-10 százaléka száradt ki, tavaly viszont már a felüknél kialakult ez a helyzet, ami súlyos kihívást jelent az élőlények számára – derül ki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatásából.
A kutatók szerint a kiszáradás miatt csökken a fajok és az egyedek száma, de az első, rövid idejű kiszáradások után megnő azon fajok aránya a közösségben, amelyek helyben ki tudják várni a víz visszatérését.
Az ökológusok már négy éve rendszeresen vizsgálják, hogy az időszakosan vált vízfolyásokban élő, szabad szemmel is látható gerinctelen állatok – például szitakötők, poloskák, kérészek, csigák, kagylók, piócák – hogyan reagálnak arra, hogy átmenetileg eltűnik a számukra éltető közeg. Boda Pál ökológus szerint ahogy az elkövetkező években egyre gyakrabban és hosszabban száradnak majd ki a patakok, megtörténhet, hogy a reziliens fajok is visszatérnek a közösségbe, de az is lehet, hogy a növekvő kiszáradás miatt olyan ritkán lesz víz a mederben, hogy azt csak néhány faj tudja majd elviselni.
„A kiszáradó élőhelyeken csökken a fajszám és az egyedszám is, tehát kevesebb faj, és azok kevesebb egyede marad meg a patakszakaszon. Viszont az eddigi eredményeink szerint e megfogyatkozott közösség nagyjából még el tudja látni a korábbi funkciót” – összegezte a kutatás vezetője, aki szerint a patakok kiszáradása egyre gyakoribbá válik Magyarországon, ezért nagyon fontos a vízi közösségek folyamatos monitorozása.
A borítókép forrása: telex.hu
