Magyarország 2-0-ra legyőzte Örményországot a világbajnoki selejtezőben

„Nagyon begyorsult a Duna emelkedése, fél órája a köves sétányon még nem volt víz” – mondja Gábor, aki római-parti lakásából jött le strandpapucsban megnézni a változást. Az ő ingatlanát közvetlenül nem fenyegeti az ár, feljebb lakik. Mutatja, meddig ér majd a víz, a számítása szerint még a földszinti lakásokat sem éri el, de azért, ha a lenti lakásban lakna, ő is aggódna. Nem nézelődni jött, hanem, hogy besegítsen a lakóparki zsákpakolásba.

Hamar rátérünk a gátkérdésre.

Ezt mi már elengedtük, Karácsonyék nem akarják, hogy itt legyen. Mobilgátat terveztek még ide Tarlósék, de ahhoz ki kellene vágni a fák egy részét. Ezt pedig sokan nem akarják.

Mobilgát egyébként már épült a Duna mellé, nem is messze, Szentendrén. Gábor favédőnek mondja magát, de szerinte erre akkor is kellene valami megoldást találni. A Nánási útra tervezett gátnak viszont nem örülne, mert akkor meg náluk állna meg a víz. „Akkor inkább ne csináljanak semmit. De nyilván én könnyebben beszélek, vannak páran, akik rendesen víz alá kerülnek ilyenkor.”

A vízparti üzletek ablakait már kiszedték, inkább folyjon át rajtuk a víz.

Gumicsizmát húz egy önkéntes a parton, szorosan a kerítés mellett – már csak itt lehet utcai cipőben közlekedni. Tegnap éjjel egyre ért haza a zsákpakolásból.

Elképesztő, kedden este még itt sétáltunk, most meg már csizmát kell húzni

– állapítja meg. Kutyapártos passzivista. „De mindegy egyébként, ki milyen párt. Ez árvíz” – teszi hozzá gyorsan, és már indul is a gát felé. Vele tartunk, több tucat önkéntes lapátol, hord, pakol. A Római part 19. előtt van egy négyemeletes ház, amit két oldalt is körbe kell rakni zsákokkal, mert a mellette lévő telekről is ide folyik a víz – magyarázza. Feltűnően sok a tiszás, ők pártlogós pólóban, kitűzőben dolgoznak, nem messze meglátjuk az elhíresült platós kocsit is. Valamikor a délelőtti órákban aztán Magyar Péter, a párt elnöke is befutott, innen tartott sajtótájékoztatót csizmában, térdig a vízben állva. Pár utcával odébb Varga Mihály tölti a zsákot, középen áll, balján Bús Balázs lapátol, jobbján Dombi Rudolf. A pénzügyminiszter volt a térség korábbi parlamenti képviselője, Bús Óbudán indult a júniusi választáson, Dombi pedig a második kerületben, de egyikük sem tudta megszerezni a polgármesteri széket.

A politikusok helyett inkább a helyieket kérdezzük. „Jól állunk, de mindez elmaradhatna, ha megépítenék a parton a gátat. Ez az egész küzdelem nem kellene. Azért nem építik meg, mert akkor az erdei pintyőke nem találna fészkelő helyet” – mondja érezhető cinizmussal Géza a háza kerítése előtt.

Ez a harmadik árvize, ujjával mutatja, hol volt a vízszint 2013-ban, majd a kertjébe invitál. Tölti fel a garázst vízzel.

Ezek a nagy melók. Kipakolni a garázst, aztán feltölteni vízzel. Erre azért van szükség, mert a benne lévő víz kiszorítja a Duna vizét.

85 centiméterig töltik fel a garázst, egy csík jelzi, meddig mehet a víz bele. Ha az árvíz elmegy, akkor jön a szivattyúzás, aztán a várakozás, hogy megszáradjanak a garázs falai. Időjárásfüggő, de nagyjából egy hónapig is eltart. Gézáék ilyenkor pár napig bent vannak a lakásban. „Ott semmi gond nincs. Azon kívül, hogy kurva hideg van, mert a víz lehűti az egész házat.”