Máté Gábor: Tizennyolc év után távozik a Katonától
Máté Gábor, a Katona József Színház leköszönő igazgatója, hosszú és eredményes időszakot zárt le. Az év végéhez közeledve, Veiszer Alindának adott interjúban visszatekintett karrierjére, a színházban eltöltött tizennyolc évére, valamint a kihívásokra és sikerekre, amelyek meghatározták pályafutását.
A katona igazgatója elmondta: „Nem rossz, ami összeállt ebben az évben, és ez jó érzés.” Szavaival azt is hangsúlyozta, hogy a távozása nemcsak a személyes döntésekről szól, hanem egyfajta örökség átadásáról is. „Nem mindegy, hogy nem egy behúzott farkú kutya kullog el,” tette hozzá.
Képzelt és valóságos barátságok
Máté Gábor tizenöt évig vezette a Katona József Színházat, és úgy érzi, hogy a fővárosi vezetéssel sokáig elkerülték az ellentéteket. „Sosem gondoltam magam balliberálisnak,” mondta, és kifejtette, hogy a magyar politikai klímában ez a címke mást jelent. „Virágozzék minden virág alapon vagyok liberális, de baloldalinak nem tartom magam.”
A színházhoz való hozzáállása az évek során nem változott. „Előadásaiban a keservesebb aspektusokat mutatom meg, hogy javító szándékkal közelítsek az élethez,” folytatta. Hozzátette, ha egy előadás vitát indít, az már annak a jele, hogy a színház hatással van a közönség gondolkodására.
Színházi körök és személyes hatások
Beszélgetésük során szó esett arról is, milyen hatást gyakorolt Máté Karrierjére Babarczy László, akivel a kaposvári színház kapcsán kezdődött pályája. „Fájó élmény volt, hogy csak egy szűk körön belül érhettek el sikereket,” mondta. Úgy érzi, hogy ez a belső körszakadás hozzájárulhatott a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) széteséséhez is.
Színházi tapasztalatok és jövő
Máté Gábor a Katona vezetése alatt igyekezett hű maradni az elődő színházi hagyományokhoz, miközben saját látásmódját is belevitte a munkájába. „A mai színház átalakul, és én próbálom megfejteni, mit akar a darab írója,” fejtette ki, utalva arra, hogy a korábbi generációk értékeinek megőrzése mellett új utakat is keres.
A jövőre vonatkozó terveit is megosztotta: színpadi szerepeket nem tervez vállalni, mert a színpadon való szereplés félelmet és feszültséget okoz neki. A rendezés területén azonban továbbra is aktív kíván maradni, hiszen „ameddig tudok adni a kollégáimnak, addig folytatom a munkát”.
Tanítás és közönségkapcsolatok
Tanári pályáját sem tervezi folytatni, mondván, hogy a generációk közötti távolság egyre csak nő. A közönségkapcsolatokról is vallott: „Valójában ezek a gesztusok fontos részei a kommunikációnak,” nyilatkozta a színházban tett ölelkezésekről, amelyek fontos kifejeződései a művész és közönség kapcsolatának.
Máté Gábor a jövőbeli színházi irányvonalakról és a közönséggel való interakcióról is beszélt, amely alapvetően formálhatja a közelgő generációk művészetét. Beszélgetése végén a színházak drágulása és a kultúrához való hozzáférés társadalmi vonatkozásait is körüljárta, hangsúlyozva, hogy a kultúra széles spektrumot kell, hogy képviseljen.
Az interjút a Telex weboldalán lehet visszanézni, ahol Veiszer Alinda részletesen körbejárta Máté Gábor pályájának jelentős pontjait.
Főkép forrása: telex.hu
