A német tévés nyomozók evolúciója: Az új nemzedék és a paradigmaváltás
Kezdetben a német tévés krimik még a régi világban felnőtt nemzedék szemszögéből íródtak: a főhős nyomozók tekintélyt parancsoló, megfontolt, középkorú vagy idősebb férfiak voltak, akiket a néző is bízvást megkereshetett volna a problémájával. Fegyvert csak a legritkább esetben rántottak, a hepciáskodást az amerikai detektívekre hagyták, hiszen az ügyeket így is megoldották, a gyilkos lebukott, a világ rendje helyreállt az epizódok végére.
A német tévés nyomozók új nemzedéke
Ilyen volt az első sztárfelügyelő, az Erik Ode alakította Herbert Keller (A felügyelő), aztán maga Derrick (Horst Tappert) és Az Öreg című sorozat első főhőse, Erwin Köster főfelügyelő (Siegfried Lowitz). Hasonló karakterek vezették a nyomozást a Tetthely párhuzamosan futó helyszínein: „A csendesen pipázgató, kieli Finke (Klaus Schwarzkopf), a tacskójával élő müncheni Veigl (Gustl Bayrhammer), és mindenekelőtt az elvált, esseni húsgombócfaló, Heinz Haferkamp (Hansjörg Felmy)” – emeltük ki a legnépszerűbbeket korábbi cikkünkben, ahol aztán arra is kitértünk, hogy az 1981-ben érkező Horst Schimanski nemcsak a legnépszerűbb Tetthely-főhős lett, hanem kisebb paradigmaváltást is jelentett a feltűnése:
A bajszos, topis, büszkén munkásosztálybeli Schimanski viszont egészen más karaktert testesített meg. Csúnyán beszélt (állandó szavajárása volt a »Scheisse«), verekedett, önfejű volt és nyers modorú, és különösen az első években sokan azzal vádolták, rossz színben tünteti fel a német rendőrséget.
Schimanski (Götz George) azonban csak alig két hónappal előzte meg a másik paradigmaváltó nyomozót, Josef Matulát, aki 1981. szeptember 11-én mutatkozott be a német tévénézőknek, hogy aztán le se kerüljön a műsorról egészen 2013-ig. Az addig ismert nyomozókhoz képest radikálisan újszerűen viselkedő Matulát alakító Claus-Theo Gärtnerhez elődeihez hasonlóan egy életre hozzánőtt a szerep, és mára ő is a német televíziózás ikonikus alakja, akit számos egyéb országban is jól ismernek a nézők.
A Két férfi, egy eset több szempontból is újításnak számított, hiszen Josef Matula eleve magánnyomozó volt, és csak a múltban volt tagja a rendőrségnek. Emellett mindig egy ügyvéddel párban nyomozott: közülük az első partnere, Dr. Renz (Günter Strack) a legismertebb, és jó tizenöt évvel idősebb lévén ő képviselte a hideg fejet és a nyugalmat a gyakran hebehurgya benyomást keltő Matula mellett.
Színre lép a trükkös magándetektív
Fura módon ezzel megvalósult a sorozat eredeti koncepciója, hiszen először még az idősebb nyomozó + fiatal ügyvéd páros volt a terv. A sorozatot a német televíziózás két kipróbált veteránjának köszönhetjük: Karl-Heinz Willschrei és Georg Althammer a hatvanas évektől kezdve dolgozott az iparban, gyakran közösen írtak forgatókönyveket. Később aztán megalapították saját filmes cégüket Monaco Film néven, és itt Althammer már producerként dolgozott, a kreatív részért pedig főleg Willschrei felelt. Ő korábban számos krimisorozatot írt, így Az Öreg és a Tetthely pár epizódját is, sőt, utóbbi egyik legsikeresebb főhőse, a már említett Haferkamp is az ő agyából pattant ki.
A Két férfi, egy esettel viszont Willschrei el akart szakadni a megszokott sémáktól, és olyan főhősöket választott, akik nem a rendőrség munkáját végzik. A magándetektív és az ügyvéd sem tagjai az állami rendvédelmi szerveknek, ezért sokkal korlátozottabbak a lehetőségeik, ezzel pedig már alapjában különböznek a rendőrös sorozatoktól.
Elhordott két tucat bőrdzsekit és még több farmert, tönkretett több Alfa Romeót, és több pofont kapott, mint amennyit ő adott. Több száz kerítésen ugrott át és ugyanennyi garázsajtó alatt gurult át, elrabolták, meggyanúsították, börtönbe került és megszökött
Izgalmas sztori és ítélet a tőkés társadalomról
A magyar nézők 1984. július 24-én láthatták először Matulát A nővér című epizódban. Bár az MTV szokás szerint igencsak rendszertelenül sugározta a részeket, a sorozat az évtized második felére már nálunk is állandó részévé vált a hétköznap estéknek. Bár a kritikák többsége továbbra is a tucatkrimik közé sorolta a Két férfi, egy esetet, az évek előrehaladtával Matuláék is a nézők szívéhez nőttek.
A népszerűség hosszú ideig töretlen maradt, és a sorozat hasonló intézménnyé nőtte ki magát, mint a Tetthely vagy a Derrick, mely természetesen számos más országba is eljutott. Claus-Theo Gärtner nélkül elképzelhetetlen volt a sorozat, de idővel új szereplőkkel újraindították.
A Günter Strack által alakított Dr. Renz és a keménykötésű Matula a német krimi világában hosszú ideig meghatározó figurák maradtak, és a nézők szívébe zárták őket. Gärtner 2013-as nyugdíjba vonulása után is fut a sorozat új szereplőkkel, míg az eredeti karakterek különféle formákban tértek vissza, bizonyítva, hogy a jó történetek és karakterek időtállók.
Főkép forrása: 24.hu
