Az igény a beltéri növények iránt a XIX. század közepén kezdett megugrani, akkoriban Nathaniel Ward orvosdoktor rájött arra, hogy a páfrányok zárt üvegtartályban is képesek növekedni. Ez az ún. „zöldvadászok” számára lehetőséget adott, hogy az egész világról származó növényfajok hajtásait Európába hozzák. Ezután fellendült a városiasodás, és a növénybarátok, botanikusok elárasztották a városi lakásokat egyre újabb és újabb növényekkel. 1851-ben megszüntették az ablakadót Angliában, ami azt eredményezte, hogy egyre több fény jutott a beltéri növényeknek. A gyártók ekkor készítettek terráriumokat és kis üvegházakat, melyek megvédték a növényeket a hidegtől és a széntüzelés füstjétől. A XIX. századi illusztrált kiadványok fejlődése eközben a kertészeti irodalom felfutását is elősegítette, amely széles körben elterjesztette a növényekkel teli, kényelmes otthon ígéretét.
A beltéri növények iránti igény XIX. század közepén ugrott meg, amikor Nathaniel Ward orvosdoktor felfedezte, hogy páfrányok is növekedhetnek üvegtartályban.
