Két Új Biológiai Altípus Felfedezése a Sclerosis Multiplexben Mesterséges Intelligencia Segítségével
A mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásával a kutatók két eddig ismeretlen biológiai altípust azonosítottak a sclerosis multiplex (SM) területén, ami forradalmi előrelépés lehet a betegség személyre szabott kezelésében. A sclerosis multiplex világszerte emberek millióit érinti, a jelenlegi terápiás lehetőségek azonban általában a tünetekre összpontosítanak, nem pedig a betegség mögöttes biológiájára. Emiatt előfordulhat, hogy egyes betegek számára kevésbé hatékony kezelések kerülnek alkalmazásra.
A kutatók az MI-alapú elemzést összevonták az MRI-felvételekkel és egy egyszerű vérvizsgálattal, így két jól elkülöníthető biológiai mintázatot tártak fel. A University College London (UCL) és a Queen Square Analytics által vezetett kutatás mintegy 600 SM-es egyén adatait elemezte. A kutatás során a szérum neurofilamentum könnyű láncra (sNfL) összpontosítottak, amely idegsejtek károsodásakor szabadul fel, ezzel mutatva a betegség aktivitását. Az sNfL-adatokat a SuStaIn nevű gépi tanulási modell segítségével kombinálták agyi képalkotó felvételekkel. A kutatók a Brain orvosi folyóiratban közzétett eredményeikben két SM-altípust definiáltak: a „korai sNfL” és a „késői sNfL” típust.
A „korai sNfL” típusú SM-ben szenvedőknél a fehérje már a betegség korai szakaszában emelkedett, összefüggésben a kérgestest (corpus callosum) károsodásával, ami a két agyfélteke között húzódik. Ezeknél a betegeknél az agyi léziók gyorsabb kialakulása is megfigyelhető, ami agresszívebb betegségfolyamatra utal. A „késői sNfL” típus esetében először zsugorodás figyelhető meg a limbikus kéregben és a mély szürkeállományban, az egyes betegeknél pedig a látható idegkárosodás később jelentkezik.
A kutatók úgy vélik, hogy ezen biológiai mintázatok megértése segíti az orvosokat a betegség várható lefolyásának előrejelzésében és a megfelelő kezelések kiválasztásában. Dr. Arman Eshaghi, a tanulmány vezető szerzője kiemelte, hogy az SM nem csupán egyetlen betegség, és a jelenlegi altípusok nem tükrözik a mögöttes szöveti változásokat. Az MI-elemzés lehetőséget ad arra, hogy a klinikusok pontosabb képet kapjanak a betegség folyamatáról, segítve ezzel a személyre szabott kezelések keretein belül a szorosabb megfigyelést és a korai beavatkozásokat.
A jövőben a „korai sNfL” típusba tartozó betegek számára korábban kínálhatnak hatékonyabb kezeléseket, míg a „késői sNfL” altípusú páciensek esetében más megközelítések lehetnek előnyösek, például az agyi idegsejtek védelme. Caitlin Astbury, az MS Society kutatási kommunikációs menedzsere úgy nyilatkozott, hogy ez az előrelépés jelentős jelentőséggel bír az SM megértésében, hiszen az új megközelítések lehetőséget adnak arra, hogy a kezelések átláthatóbbak és célzottabbak legyenek.
A kutatási eredmények alapján a jövőbeli terápiák effektivitása nagyban függ attól, hogy mennyire sikerül megértenünk a betegség biológiáját, és a klinikai tünetek helyett a mögöttes mechanizmusok alapján alakítjuk ki a kezelési lehetőségeket.
Főkép forrása: euronews
