Mi a teendő, ha egy fehér ember egy reggel arra ébred, hogy fekete lett?
Egy állítólag Anders nevű férfi egy reggel arra ébredt, hogy bőre színe teljesen megváltozott. A korábban fehér bőrű Anders egyszer csak arra eszmélt, hogy sötétbarna lett. Kezdetben azt hitte, a korai napfény játékának köszönhető a látvány, ám amikor elővette a telefonját és átváltotta a kameraállást, már nem tudta tagadni a valóságot: az arc, ami visszanézett rá, nem az övé volt.
Anders kiszállt az ágyból, és elindult a fürdőszobába, hogy megnézze magát a tükörben. A jól ismert, kopottas környezet ellenére, amit mindig is ismert – az elrepedt csempék és a foltos fuga – most idegenként nézett vissza rá egy másik arc a tükörből. Érzelmek kavalkádja tört rá: meglepettség, szomorúság, de legfőképpen harag, ami fokozatosan gyilkos dühvé alakult. Próbaian megütötte a tükörképet, amely beleremegtette a fürdőszoba bútorait.
Anders reszketett, és elrejtőzött az ágya biztonságában, remélve, hogy a nap sosem kezdődik el teljesen. De az órák múltával rájött, hogy valami mélyen megváltozott, és nem mulandó állapotról van szó. Megfosztva érezte magát a saját identitásától, és minden korábbi bizonyosságát elveszítette. Bár próbált enni, hogy megnyugodjon, kételyek gyötörték: vajon visszaváltozhat-e még valaha?
A második nap elteltével Anders kimerészkedett az otthonából, elment a boltba, hogy feltöltse kifogyott készleteit. Az emberek tekintete valós vagy képzelt ellenségességet sugallt, és a pénztáros sem ismerte fel őt, ami még inkább felerősítette idegenség-érzetét.
Hazaérve Anders ismét önvizsgálatba kezdett, próbálta megtalálni a régi önmagát, de minden erőfeszítése kudarcba fulladt. Úgy érezte, társasága már nem saját maga, hanem valami megmagyarázhatatlan ellenség. A világ szemével nézve már nem tartozott közéjük.
Egyedül a szobájában, a reménykedés és kétségbeesés határán, szívott egy kis füvet, hogy enyhítse szorongását. Édesanyjára gondolt, az egyetlen emberre, akit a leginkább szeretett volna maga mellett tudni. De az anyja már nem lehetett vele, és Anders magányosabban érezte magát, mint valaha.
A kérdés, hogy lehet-e még egyszer önmaga, továbbra is ott motoszkált benne.
Forrás: Mohsin Hamid: Az utolsó fehér ember
Főkép forrása: 24.hu
