Mihai Sora, a román esszéíró, filozófus és politikus, a kommunista diktatúra bukása utáni román közélet egyik legaktívabb, egyben legnépszerűbb alakja 107 éves korában hunyt el. Ő 1916-ban született Temesjenőn (Ianova), egy ortodox pap fiaként, és 1937-ben Bukaresti Tudományegyetemen tanult filozófiát. A kommunista diktatúra idején előbb a külügyminisztériumban dolgozott referensként, majd 1950-ben azonban elbocsátották az „egészségtelen származása” miatt. Ezután az idegen nyelvű könyvek, később pedig az irodalmi és művészeti könyvek állami kiadóját vezette. A 60-as években elindította a „Mindenki könyvtára” (Biblioteca pentru toti) sorozatot, ami néhány év alatt a román és a világirodalom több mint négyszáz művét jelentette meg több mint 24 millió példányban. 1989-es Ceaușescu-diktatúra megdöntése után 73 évesen vállalta el az oktatásügyi tárca vezetését a Petre Roman által vezetett első, ideiglenes kormányban. A 90-es évek elején egyik alapítója volt a Társadalmi Párbeszéd Csoportnak (GDS), majd rövid ideig alelnöki tisztséget töltött be a Polgári Szövetség Pártjában (PAC). Az ő személyes részvételével szerveztek tömegtüntetéseket a jogállamiság, a szólásszabadság és a demokratikus értékrend védelmében. Az erdélyi magyar egyetem létrehozását is támogatta, és 2000-ben a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos) elmondta: erdélyi románként azért küzd a magyar egyetemért, mert jól tudja, hogy Trianon előtt jeles erdélyi magyar értelmiségiek is harcoltak a román nyelvű oktatás bevezetéséért. Mihai Sora 1978 és 2006 között kilenc kötetet publikált, és számos elismerést is kapott munkássága elismeréseként, köztük 2016-ban Klaus Iohannis államfő a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát, illetve 2018-ban az Európai Parlament Európai Polgár Díját. A népszerűségét jelzi, hogy aktív volt a közösségi médiában is, és több mint 60 ezer követője közül tízezren kívántak neki boldog születésnapot. Mihai Sora halálával szomorúan búcsúzhatunk egy kivételes személyiségtől, aki az igazságszolgáltatás függetlenségének és a demokratikus értékrend védelmének fontos hangszórójaként szolgálta a román társadalmat.
