Nagyfügedi focista álmok: Botos Ervin és Mága Csaba nagyot álmodott, hogy ne a drog vigye el a gyerekeket
Körülbelül 30 gyermek és felnőtt rúgja a „bőrt” a nagyfügedi sporttelepen, még a 35 fokos hőség sem tántorítja el őket. Van, aki még csak ötéves, és van, aki már a hatvanhoz közelít. Közös bennük a pálya és a csapat, amelyben egy valódi nagy családnak érzik magukat. Riport a Nagyfügedi Labdarúgó Szövetségről.
Kitörés
A foci összehoz, a foci az egy életérzés – ezt minden rajongó hajtogatja, aki egy kicsit is szereti ezt a sportot. A Heves vármegyei nagyfügedi példa is jól mutatja ezt. A településen Botos Ervin és Mága Csaba mertek nagyot álmodni, amikor úgy döntöttek, hogy elvégzik az edzői gyorstalpalót és megalakítják a Nagyfügedi Labdarúgó Szövetséget. Azt mondják, harminc éve nem rúgta itt senki a bőrt, nekik meg mivel életük a sport, gondolták, belevágnak. Céljuk egyértelmű volt a kezdetkor: segíteni a fiataloknak közösséget alkotni és megóvni őket a drog világától, ami már a településen is felütötte a fejét. Biztonságos környezetet akartak teremteni, és úgy látják, jó úton indultak el.
Ervin szegény családból származik, édesapja korán elment, édesanyja így egyedül nevelte őt és a testvéreit. Míg mások a Balatonon nyaraltak, ő már tizenévesen napszámmal kereste meg az iskolai felszerelésre valót. Később ökölvívó lett, de nem folytatta a pályán. Csaba pedig a környéken több labdarúgó csapatban is játszott szép eredményeket eléve. Talán NB I-es focista is lehetett volna belőle, de a család miatt muszáj volt olyan munkát találni, amiből eltarthatja őket. Ervin ápolóként tevékenykedik, Csaba pedig raktárosként dolgozik. 10-12 órát dolgoznak naponta, mellette Ervin négy, Csaba pedig öt gyermeket nevel. Az erőt az edzésekre és a csapat irányítására Istentől merítik.
Tehetség és álmok
A nagyfügedi ifisták közül is már kinéztek tehetségeket. Rolcsi és Dominik, akik 14 és 15 évesek, nagyobb fociklubokhoz is eljuthatnának, de az anyagi háttér hiánya miatt ez nem lehetséges. Nemcsak új focicipő, de még a fővárosba való utazás is gondot jelent. Azonban a csapat és a közösség reményt ad nekik, hogy egyszer eljöhet az ő idejük.
Sok sportoló hasonlóan járt: például a 22 éves Dani, aki több nagy csapatban is bemutatkozott, de a futballt munkára kellett cserélnie, hogy törleszteni tudja a házát. A helyi csapatban azonban továbbra is szívesen játszik.
A jövő és összefogás
Az egyesület kevés, ámde rendszeres támogatást kap. Egy mostani támogatójuk, a „Persil a gyerekekért” program keretein belül eszköztámogatást is nyújtanak nekik. A támogatások és az elkötelezett munka révén céljuk, hogy még több gyermeket vonjanak be a sportba, távol tartva őket a romboló szenvedélyektől.
Az edzők a sportot eszközként tekintik a fejlődésre és kitörési lehetőségként a mélyszegénységből. Négy éve még csak 10-11 gyerek látogatta az edzéseket, mára már több mint 60 gyerek és felnőtt vesz részt a rendszeres foglalkozásokon. Az edzők, Botos Ervin és Mága Csaba, hálásak a támogatásokért, és remélik, hogy még több gyermeket inspirálhatnak a sport szeretetére.
Megelőzés és jövőkép
Az egyesület nemcsak edzéseket tart, hanem előadásokat is szervez a gyerekeknek. Felvilágosító eseményeken vesznek részt, így például Zacher Gábor is tartott már előadást. Botos Ervin az Együtt a Gyermekekért Sport és Kulturális Egyesületet is megalapította, melynek célja, hogy ne csak sporttal, hanem kulturális programokkal is foglalkozzanak a helyi közösségért.
A Nagyfügedi Labdarúgó Szövetség példája jól mutatja, hogy összefogással és kitartással egy kis település is képes csodákat elérni a sportban, és igazi közösséget teremteni.
Főkép forrása: 24.hu
