Orbán Viktor és a sajtó: Képzelt nyitottság vagy valóság?
Ha egy Magyarországot csak hírból ismerő külföldinek bemutatnák, hogy Orbán Viktor hány podcastban szerepelt és hány interjút adott az utóbbi fél évben, valószínűleg azt gondolná, hogy a magyar miniszterelnök rendkívül nyitott figura, aki szívesen nyilatkozik az ország ügyeiről. Azonban aki az elmúlt 15 évben itt élt, tisztában van vele, hogy Orbán a baráti sajtót preferálta, míg a független újságírókkal való kommunikációja rendkívül korlátozott.
A miniszterelnök 2006 óta nem állt ki érdemi vitára senkivel, így a politikai ellenfelei és a független sajtó számára nem könnyen megközelíthető alak. Ezt jelezte a Donald Trumppal folytatott tárgyalása után tartott sajtótájékoztatón tett megjegyzése is. Orbán vicces hangvételben kérdezte Trumpot, hogy nem kérhetné-e kölcsön amerikai sajtófőnökét, Karoline Leavittet, aki az elnök kérésére éppen egy újságírót kritizált.
A sajtófőnök a kérdés során kifejtette, hogy az újságírók nem hajlandók elfogadni Trump állításait, miszerint az elnök a legrosszabb inflációs helyzetet örökölte az előző kormánytól. Orbán ezen a ponton úgy tűnt, hogy szívesen tanulna egy-két dolgot Leavitt módszereiből.
Trump örömmel reagált Orbán javaslatára, de végül megkérte Leavittet, hogy maradjon velük, így a magyar kormányszóvivő, Vitályos Eszter pozíciója egyelőre biztonságban van. Azonban Orbán láthatóan üdvözölné, ha amerikai kollégájától tanulhatna.
A Fidesz már eddig is kölcsönzött elemeket Trump politikai stílusából, például a digitális népszerűséget célzó törekvésekben. Azonban míg Trump gyakran kihívó és provokatív módon kommunikál, Orbán e téren visszafogottabb. A kormányinfókon a független újságírók nyílt kiosztása is még várat magára.
Összességében tehát Orbán Viktor médiapolitikája inkább a kontrollált kommunikációra épít, mintsem a valódi nyitottságra. A kérdés az, hogy meddig tartható fenn ez a stratégia a mai világban, ahol az információ szabad áramlása egyre nehezen ellenőrizhető.
Főkép forrása: telex.hu
