Az 2010-es Én, Ozzy messze a legszórakoztatóbb önéletrajzi könyv volt, amit valaha olvastam. Ozzy Osbourne – a diszlexiájára és különböző problémáira való tekintettel – Chris Ayres segítségével mesélte el az addigi kb. 60 évének a történetét egyszerű, közvetlen, önironikus stílusban. A birminghami munkásgyerekből lett világhírű heavymetal-bohóc könyve szinte minden oldalra hozott valami hihetetlenül kretén, elképesztően nevetséges történetet.
Chris Ayres állítólag azt mondta Ozzynak, hogy annyi anyag gyűlt össze az első könyvhöz, hogy elég lenne egy másodikhoz is. A tavaly megjelent Last Rites, második önéletrajzi könyve – amit szintén Ayres segített megírni – Ozzy utolsó éveinek krónikája. Az utolsó hat év leépülését és Ozzy birminghami hazatérését meséli el, mégpedig Ozzy Osbourne sajátos humorával átszőve.
Ozzy végigkísér minket a kórházi kezeléseken, műtéteken és orvosi vizsgálatokon keresztül, miközben felidézi az életének eddig el nem mesélt, maradandóbb élményeit. Bár az egészségügyi kálvária sok lenne, mindig jön valami jó sztori a Black Sabbath korszakából, amikor a nosztalgiázásból lenne elég, visszatérünk az aktuális Ozzy valóságába.
A könyv nem csupán Ozzy Osbourne életrajza, hanem egyfajta bölcsességforrás is, amelyből mindannyian tanulhatunk. Az Utolsó kenet egy igazi életút, amely tele van személyes élményekkel, tanulságokkal és humorral. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a könnyed olvasmányokat, de ugyanakkor szereti az élet teljes komplexitását is megismerni.
Főkép forrása: 444.hu
