Újraélesztett emlékek a Quincy-épületben
A HR-látogatásunk után Petra a Quincy-épületbe vezetett minket. Az épület belseje még mindig őrzi az idők lenyomatát, talán a sötét, ősrégi faanyagának jellegzetes szagával. A régi sötétkamrából most 3D nyomtatólabort alakítottak ki, a régi falikút helyére pedig egy digitális kulacstöltő került. Valahol a folyosó végén öt podcasttanítvány várakozott, akik a régi művtörténelemterembe gyűltek össze.
A tanítványok soraiból egy fiatal fiú tűnt ki, aki David Bowie-pólót, és egy régimódi stílusú hajvágást viselt. A lila hajú Lillian Gishre emlékeztetett. Mindannyian fiatalok és szépek voltak, bőrük hibátlan, fogsoruk szabályos – nyilván köszönhetően a modern bőrgyógyászatnak és fogszabályozásnak.
Petra bemutatta a Matinét: egy sorozat, amely vasárnap délelőtt regényrészleteket mutat be, többnyire kortárs szerzőktől. A remek szövegek között bárki találhat kedvére valót, és ha tetszik, könnyedén beszerezheti a könyvet bármelyik könyvesboltban vagy könyvtárban.
A diákok egyenként bemutatkoztak. Alder, a Bowie-pólós fiú, izgalmas tervvel állt elő: egy podcastot szeretne létrehozni, amely egy képzeletbeli 1930-as évekbeli rádiós stílusban kerülne bemutatásra. A koncepció szerint a kor egyetlen fekete bőrű granbyi diákjaként mesélne, miközben világválság és Roosevelt is szóba kerülne. Jamila, egy másik tanítvány, fontosnak találta, hogy Alder meghatározza a pontos évet, amire az 1938-as év mellett döntött.
A többiek is különféle ötleteket hoztak: Jamila a granbyi pénzügyi támogatások világát szeretné feltérképezni; Lola, a lila hajú diák, aki elefántok jólétével foglalkozik, szeretne interjút készíteni az egyetemi éttermek dolgozóival; Alyssa Birky a Granby bonyolult szellemi örökségéről készül tanulmányt írni.
Csodálkoztam, milyen felkészültek az diákok, és bár eleinte csak reméltem, hogy elolvassák az információkat, amelyeket megosztottam velük, kiderült, hogy már jegyzetekkel érkeztek, és előzetesen háttérkutatásokat is végeztek.
A találkozó végén Britt, a hosszú sötétszőke hajú lány, aki közben hallgatott, megosztotta aggodalmait a valós bűnesetek szórakoztatás céljából történő feldolgozásával kapcsolatban. Érzékenyen közelített a témához, megfontolt érvek mellett nem akart szerepelni olyan podcastban, ahol a gyilkosságokból szórakozást csinálnak. Elképzelései szerint szeretné Thalia Keith ügyét feldolgozni, amit már korábban is tanulmányozott.
A beszélgetés végén Britt még mindig bizonytalan volt, de éreztem, hogy elindult benne valami. Talán épp egy olyan bűnügyi podcast fejlesztésének csírája, amely nemcsak a rejtélyeket, hanem a társadalmi összefüggéseket is szem előtt tartja.
Főkép forrása: 24.hu
