A Jupiter vulkanikus holdja, az Io: lávatavak világa tárul fel
A Jupiter Io nevű holdja a Naprendszer legvulkanikusabb égiteste, az objektum valósággal hemzseg a tűzhányóktól, felszínét lávafolyások és gázoszlopok tarkítják. Negyven aktív vulkánja közül bármelyik pillanatban nagyjából 150 kitörhet.
Egy friss tanulmányban a szakértők a Jupiter és környezetét vizsgáló Juno űrszonda JIRAM műszerének adatait elemezik – írja a ScienceAlert. Az adatoknak köszönhetően a csapat még inkább megismerhette az Io pokoli világát. Alessandro Mura, az Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint az eredmények alapján a hold felszínét kalderaszerű formációkban lévő lávatavak lepik el.
Azon régióban, amelyről a legteljesebb adatok állnak rendelkezésre, a felszín mintegy 3 százalékát borítják lávatavak.
Az Io vulkanizmusának hátterében egyik oldalon a Jupiter extrém gravitációja, a másikon pedig a nagyobb Callisto, az Europa és a Ganymedes holdak tömegvonzása áll. Az ellentétes gravitációs hatások miatt az Io belseje feszültségnek van kitéve, ami hőt termel, illetve vulkanizmust alakít ki.
Noha a szakértők ma már egészen jól ismerik az Io belsejének dinamikáját, sok még a kérdőjel a vulkanizmusa kapcsán. A Juno segíthet ezek megválaszolásában.
Az űrszonda a közelmúltban több alkalommal is megközelítette az Iót, értékes adatokat gyűjtve. Az űreszköz tényleges vulkánkitörések füstcsóváit és lávatavakat is dokumentált, a kutatók azonban ezúttal a JIRAM infravörös megfigyelésére fókuszáltak, ezek a hold felszíni hőjéről árulkodnak.
Az adatokból olyan lávatavak rajzolódtak ki, amelyek szélén folyékony lávagyűrűk, közepükön pedig megkeményedő réteg található. „Most már van elképzelésünk arról, hogy mi a vulkanizmus leggyakoribb típusa az Ión: a hatalmas lávatavak, amelyekben a magma fel- és lefelé áramlik” – mondta Mura.
A lávakéreg a tó falához tör, és a hawaii lávatavaknál is látott tipikus lávagyűrűt hoz létre. A falak valószínűleg több száz méter magasak, a láva pedig felszín alatti magmatömegekből tör a felszínre.
Az egyik lehetőség az, hogy a kéreg felfelé haladva a tó oldalához súrlódik, letörve a széleket, és kialakítva a lávagyűrűt. A másik forgatókönyv szerint a kéreg szélei elnehezülnek, majd a láva alá süllyednek, ami szintén gyűrűt eredményez.
Főkép forrása: 24.hu
