Az Ürítőalkalmatosságok Története Párizsban: Rambuteau-tól Vespasienne-ig
Párizs utcái és közterei rengeteg történetet rejtenek, amelyek közül az egyik legérdekesebb a város híres nyilvános mellékhelyiségeinek, az úgynevezett Vespasienne-ek története. De honnan ered ez az elnevezés és miért éppen így hívják őket?
Az ürítőalkalmatosságokat kezdetben nem Vespasienne-nek, hanem colonnes Rambuteau-nak, azaz Rambuteau-oszlopoknak hívták. Az elnevezés a Párizst is magában foglaló Szajna megye akkori prefektusától, Comte de Rambuteau-tól ered, aki az 1840-es években bevezette őket.
Rambuteau prefektusként 1833-tól 1848-ig tevékenykedett, hivatalát egy nagy kolerajárvány után vette át. Minden városfejlesztési projektjét a higiéniára alapozta. Mottója a „víz, levegő, árnyék” volt, és ennek szellemében tágította az első utat Párizs központjában 13 méter szélessé (ez lett később a Rue Rambuteau). Emellett befejezte a Diadalívet, modernizálta a csatornahálózatot, szökőkutakat telepített, a gázvilágítást fellendítette és fasorokat épített a főutak mentén.
Lényegében Rambuteau alapozta meg Hausmann báró későbbi, III. Napóleon uralkodása (1852–1870) alatt véghezvitt nagyszabású urbanizációs programját. Azonban valószínűleg nem örült annak, hogy nevét vizeldékhez társították. Ezért alternatív elnevezést javasolt, amely végül meg is ragadt: Vespasienne. A név mögött egy kis történelmi háttér rejlik: Vespasianus császár (69–79) volt az, aki megadóztatta a nyilvános mellékhelyiségekből kinyert és a cserzőiparban használt vizeletet.
Így váltak a párizsi nyilvános mellékhelyiségek elnevezésükkel együtt a város egyik érdekes történeti látnivalójává, amely bemutatja, hogyan fonódik össze a városfejlesztés és a higiéniához kötődő közintézmények kialakítása egy ember nevével.
Ez az apró, de érdekes történet is mutatja, hogy Párizs mennyi rejtett titkot és érdekességet tud kínálni. Ha legközelebb a Városok Városában járunk, emlékezzünk meg Comte de Rambuteau-ról és Vespasianus császárról, akik egy kis, de fontos részletet hagytak a párizsi utcaképben.
Főkép forrása: 24.hu
